„Nem élhetek muzsikaszó nélkül”

Pestiesen szólva, nem piskóta módon kezdődött a Békéscsabai Jókai Színházban a Móricz örökzöld. Ifjabb Sztojka Zoltán prímás kávéházi magaslatokban játszó cigányzenekara – hegedű: Schafer Szilveszter, brácsa: Sztojka Zoltán, nagybőgő: Sztojka Tamás, cimbalom: Sztojka Csaba – már javában húzta a talpalávalót a színpadon, amikor egy pálinkás butykossal a főszerepet – Balázs, nyíri nagybirtokos – végig parádés módon játszó Csomós Lajos megjelent a nagyérdemű körében. Őt a Borcsa szakácsnőt remeklő Liszi Melinda követte egy jókora tálcát megrakva színültig töltött pálinkás stampedlikkel. Na, egy ilyen kiszólásnak nem tudtam ellenállni. Mire a valódi kisüstit lehajtottam, egy mellettem ülő dekoratív ifjú hölgyet táncba vitt egy szép szál ifjú táncosa. Álmélkodásra időm sem maradt, mert a szépséges Ivanics Alexandra színihallgató úgy kikapott a sorból, mint a pinty. Nem volt mit tennem…

Ettől kezdve a Katkó Ferenc által elementáris játékerővel, eleven hús-vér dzsentri muriként és lélekmelengető szép szerelmi történetként zajló előadás egésze rázúdult a nagyérdeműre. Közismert, hogy Katkó sokoldalú felkészültségével – ukrajnai és délvidéki gazdag színházi tapasztalatokkal bírva – és rendezői habitusánál fogva a klasszikusokat filmszerűen pörgeti végig a színpadon. Így mire a nagyérdemű észbekapott, már vége is volt ennek az 1 óra 55 percesre kalibrált színházi csodának. Ha úgy tetszik, örömestnek. Amiből természetesen a rendező Pazar munkája mellett Kiss Kata jelmeztervező és Egyed Zoltán is oroszlánrészt vállaltak. Kiss Katta ezúttal is ráérzett a dzsentri korszak ízlésvilágára, Egyed Zoltán pedig „ahogy a nagykönyvben meg van írva” alapon korhű és klasszikus díszleteket alkotott.

Csonka Dóra játékában egyszerre ott volt a mesejátékokban megismert játszásmód utolérhetetlen bája és a nagyszerű drámai tehetség is. Kovács Edit Jászai-díjas Zsani  nénije abszolút hitelességű anyaszerepként valósult meg. Telitalálat Fehér Tímea Pepi nénije, aki játékában nagyon szerethetővé tette ezt a karaktert. Nagy Erika Mina nénijét mint „ágyúsüket” testvérét sokáig emlegethetjük. Mészáros Mihály elevenjére tapintott játékában a 22 éve testvérei házát is elkerülő Lajos bácsi szerepében. Földesi Ágnes Villő egyenesen sziporkázott Biri szerepében. Ettől többet a színpad legnagyobbjai sem tudtak volna kihozni! Felemelő élményszámba ment ezúttal is a rendkívül tehetséges Boldog Ágnes színihallgató játéka Veronika, a vígözvegy szerepében. A színpad ifjú ígérete játékában domjánedites mélységeket fedezhettünk fel. Aranyosan kedves Sztojka Cinthia Daniella Málcsi nénije. Fiatalságához képest teljesen elhittük neki a zsémbes öregasszonyt.

Fantasztikus pesti lumpen-dzsentrit alakított Tege Antal Viktor, a pesti jogász személyében. Jutalomjátékkal felérő élményszámba ment Veselényi Orsolya Kisvicákné életre keltése. Túlzás nélkül mondhatom: parádés játék a javából. Szabó Zoltán ezúttal Mircseként mutatta fel tehetségét.

A további kisebb szerepekben Lakatos Viktória Teréz néni, Első asszonyság: Kerek Vivien, Második asszonyság: Kőrösi Berta, Zsuzsa szolgáló: Sánta Dzsenifer színihallgató, Peták: Csipke Sándor, Kiscseléd: Dudás Fanni színihallgató megvillanásai tökéletesen igazodtak a rendező elképzeléséhez.

Azt gondolhatnánk, rég letűnt ez a fajta dzsentri világ. Azután ahogy ellenállhatatlan erővel pörög a történet, Balázs és Pólika történetének múlhatatlan elevensége révén nem tudunk ellenállni. Mivel Katkó Ferenc rendezői zsenialitásának objektív módon nem tudok és nem is akarok ellenállni, azt mondom: a Jókai 2018-2019-es kőszínházi évadának toronymagasan legjobb előadását láttam. Az ifj. Mlinár Pál sodró koreográfiái – a kivitelezés a táncosok: Bokor Zoltán, Garai Maja színihallgató, Gáspár Bendegúz, Ivanics Alexandra színihallgató, Juhos Marcell színihallgató, Mlinár Péter, Nádra Kitti színihallgató, Vozár Virág érdeme! -, valamint a már említett Sztojka zenekar parádéja révén kaptunk egy kétszáz fokra forrósított Móricz örökzöldet Katkó Ferenctől és csapatától. Háromszoros Brávó!