Hírforgó

Katonasors a felolvasószínházban

Szombat délután a Cervinus Teátrum dr. Kutas Ferenc: Katonasors című dokumentumjátékával zárta a kőszínházi szezon felolvasó sorozatát.


A Margócsy kamara nézőtere szépen megtelt a magyarországi ősbemutató alkalmára. A nagyérdemű felfokozott várakozását jelezte egyebek mellett, hogy az előadást megelőzően alig-alig nyúltak a sütis tányérkákhoz és a becsületkasszás büfé folyékony kínálatához. Mindenki a darabra koncentrált.

A végén kezdem, a Harcsa Boglárka, Dósa Zsuzsa, Timkó János, Polák Ferenc nyújtotta játék – rendező Dósa Zsuzsa – lélekfényező pillanataival. Addigra a nézőtéri mécseskék lángja mellé – a klasszikus irodalmi színpadi időket idézőn is – a színpad asztalán is mécsfény lobogott és végre megszólalt a játék utolsó percében a katarzis lelki hullámait erősítő lírai zeneszám. Hozzáteszem, háborús dokumentumjátékról lévén szó, az előadás egésze alatt a zenei effektekre – urambocsá’ háborús dalokra – úgy vágytam, mint egy falat kenyérre… Mert a néhai Ipacs József és ifj. Krizsán János hagyatékából az élet és a szerző által mesteri módon egymásra rakódó levelek – Polák Ferenc abszolút hiteles katonáival, Harcsa Boglárka megrendítő testvér illetve feleség karakterével, Dósa Zsuzsa és Timkó János nemesen egyszerű narrálásával – szinte kínálták.

Ne legyek elégedetlen, mint mondottam, a két levélhagyaték – Krizsán János esetében pont ott töredékes a tragikus végpontnál, ahol balladai-drámai hatást kell kiváltani – abszolút hiteles, szívbemarkoló fronttörténetet idéz fel külön-külön és együttesen is. Ezen katonasorsokban úgy, mint a levelekben benne van a frontot járó férfilélekből, illetve a testvér, a gyermek, a szerető hitves profán imádságaiból. Döbbenetesen fokozta mindezt a híres Gyóni költemény, a Csak egy éjszakára naiv parafrázisként is olvasható ismeretlen katonavers beépítése a darabba. Ez tökéletesen megfelelt egy színpadi dokumentumjáték és egy rádiós hangjáték (ne felejtsük: a veretes szövegkönyv eredetileg a Kossuth Rádió hangjáték pályázatára íródott) iránti tartalmi és érzelmi elvárásoknak. Ragyogó megvalósítás. Nem kisebbítve a levélhagyatékok mesteri megjelenítését, mind az „első darabos Szerző”, mint a kiváló színészi játékok által, gyorsan hozzáteszem, mi tetszett a narrálásokból. A tábori lapok eszköztelen megrajzolása, lásd bélyegzése, tábori postaszámra történő szó szerinti utalások. Mint az üres, csak a feladót és címzettet feltüntető lap esete. Egész jónak hatott egy-két korabeli újságcikk megidézése. Na itt jön a kritikai megjegyzésem. Ha adva van egy, pontosabban két veretes levélhagyaték – amely ha köznapi emberek tollából született is, mégis kitapintható módon érzékelteti az élet csillagokba emelő csodáit, majd pokolra taszító rideg könyörtelenségét -, akkor a mű elejéről el kéne felejteni a zanzásított történelemóra ízű didaktikai szövegeket. Helyette adva van száz meg száz kordokumentum (hadseregparancsok, nyílt parancsok és korfestő újságcikkek özöne), amelyekből már néhány részlet is rázúdíthatja a vészterhes kor pillanatait (jót, rosszat vegyesen) a nézőre.

Mindezekkel együtt csak gratulálni tudok mind a Szerző dr. Kutas Ferencnek, mind Dósa Zsuzsa rendezőnek a megvalósításért.

Az ősbemutató fennkölt hangulatát jól érzékelteti, hogy az annak színházi rendje-módja szerint színpadra szólított Szerző egyrészt személyesen köszöntette a színművészeket. Továbbá köszöntötte két barátját, dr. Molitorisz Pált, akivel harminc éve dolgoznak együtt a Krónika szerkesztésében, valamint Takács Miklóst, méltatva mind a Baráti Kör budapesti csoportjának korábbi elnökét és az Ótemplom mögötti Víziszínpad megálmodóját.

Mint azt Dósa Zsuzsától hallhattuk, felolvasószínházi est lesz a nyári Cervinus Fesztiválon, majd ősszel folytatás következik az új kőszínházi idényben.