Alul semmi = kitörő közönségsiker

A viláhírű filmet (1997) 2001-ben követte Davy Yazbek-Terrence McNally újabb sikeráradatot kiváltó musicalje. Tege Antal rendező – Topolánszky Ákos koreográfus, Egyed Zoltán díszlettervező, Kiss Kata jelmeztervező minőségi csapatmunkájára is építve – egy olyan emlékezetest tett le a Jókai nagyszínpadára, amely minden bizonnyal érdemben szállhat be az évad legjobb rendezése illetve legjobb előadása cím elnyeréséért.

Felfokozott izgalommal várom majd az eredményt, mert versenytárs bőven akadt a mostani évad felhozatalában. Akár az Elnémult harangokra, akár a Psycho-ra, akár a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-re gondolok, azok is mind dobogóra kívánkoznak (NÁLAM!).

Folytassam a sort a Gulyás Levente vezényelte zenekarral. Mindig jó ez a csapat, de David Yazbek zenéjét és dalait fantasztikus művészi ihletettséggel játsszák. A valódi és ezért verhetetlen Broadway musical világ minden jellemző értékét felvonultató zeneanyag önmagában katarzis szintre emeli a lelkeket. Erre csak a leggyönyörűségesebb lélekdöngölő részt említem. Ahogy és amilyen minőségben a Lovell Mason dallamot megszólaltatták – ez a híres 422-es dicséret, Sarah F. Adams a szövegíró, fordítója Áprily Lajos -, szóval ez a Hadd menjek Istenem, mindig feléd – Malcolm MacGregor, munkanélküli gyári munkás / Gulyás Attila – anyjának temetési jelenetében, az maga a káprázat, maga a csoda. Gyorsan hozzáteszem, ehhez Gulyás Attila döbbenetesen lenyűgöző játéka is szükségeltetik.

A hat munkanélküli gyári munkás történetét ehelyütt nem kívánom részletezni. Csak azt mondhatom, a valós élet töredékei, tragédiává lett embersorsok, a kínjukban a férfisztriptízben kiutat kereső melósok sorsaiban mindenki találhatott a maga számára vagy barátai számára ismerős fonalat.

Tege Antal rendezése a hat férfi főhősből parádés, egyszerre pofánverős, lenyűgöző minőségi játékot hozott ki. Csomós Lajos Lukowski, a fiáért is küzdő apa szerepében káprázatos. Pam, a volt felesége Csonka Dóra alakításában telitalálat. Kovács Áron Harold Nichols bőrében mint kirúgott gyárigazgató bravúrosan jó. Mindamellett, hogy kiváló énekesként ismertük eddig. Nagyon eredeti Nagy Erika a feleség Vicki szerepében. Szente Éva úgy alakítja Jeanettet, a meghatározhatatlan korú zongoristát, mintha egy amerikai bárból zuhant volna elénk. Megrendítően szép a két nagy öreg, Hodu József és Mészáros Mihály játéka a szintén munkanélküli két barát szerepében. A „casting” jelenetet egyiküknek sem felejtjük, ahogy Jancsik Ferenc klubtulajdonosi színrelépését sem.

A házaspár szerepek közül Katkó Ferenc Bukatinsky és Liszi Melinda – Georgie – színművészek alakítása az a szint, amiről azt gondolhatnók, ezt már nem lehet fokozni. Katkó Ferenc ezúttal is emberi mélységeket tár fel, amire ténylegesen csak a legnagyobbak képesek. Gerner Csabánk brillírozik a „Csődör” szerepében. Gulyás Attila – Malcolm – és Szabó Lajos – Ethan – kettőse felejthetetlen.

Hozzáteszem, a kisebb szerepekben Földesi Ágnes Villő, Veselényi Orsolya, Fehér Tímea, Czitor Attila, Szepsi Szilárd, Vozár Virág, Sallai Zsóka, Lévai Attila, Juhos Marcell, Puskás Dániel mindnyájan abszolút hiteles módon adják át a bezárt gyár körül uralkodó állapotokat, a munkanélküliség rémével küzdő családok, barátok, barátnők belső lelki történéseit. A Jókai ifjú színészei között Szabó Zoltán – különösen lelkészként – itt is igazolja ígéretes tehetségét. A Jerry kisfiát alakító – kettős szereposztásban játszó – két gyermekszínésznek, Nyul Bencének és Cseh Sebestyénnek csak a legjobbakat kívánhatjuk.

S ezzel még nem zártam a sort, hiszen a táncos és további szereplők sorában is megcsillan néhány ígéretes „márkanév”, úgy mint Nádra Kitti, Lakatos Viktória, Kerek Vivien és sorolhatnók tovább.

A látottak alapján mindenkit arra buzdítok, hogy hosszú tömött sorokban soroljon be a Jókai pénztárai illetve a Szarvasi Vízi Színház nézőtere irányában. Mert ez a rendkívüli értékeket hordozó Tege rendezést Szarvason is láthatjuk. A legvégén megjegyzem, természetesen a hat főszereplő egyszál védősisakra vetkőzik. Mindezt úgy teszik, ha nagykabátban játszanának, a játékuk alapján akkor is elhinnénk, mert a darab végére lélekben már rég meztelenek. Ez a játékuk lényege.