Hírforgó, Képgaléria, Média

A varsói felkelés 1944

Egy nappal Lengyel Béla tábornok emléktáblájának leleplezése előtt, megrendítő képsorokból összeállított fotó-dokumentum vándorkiállítás nyílt a varsói felkelés történetéről a Cervinus Teátrum galériáján.


A tárlatot dr. Lipcsei Imre, a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Kara dékánja nyitotta meg. A Varsói Felkelés Múzeuma által összeállított kiállítás Szarvason várhatóan két hétig tekinthető meg. Mivel a hazai történelemtanítás történetében ez az első ilyen tárlat, amely átfogó képet ad Varsó 1944-es harcairól – egyben áttekintve a lengyel ellenállás második világháború alatti történetét és a magyar-lengyel kötődéseket –, fokozottan ajánljuk a kiállítás megtekintését minden Szarvason és a környéken tanító történelemtanár figyelmébe.

* * *

Néhány mondat erejéig az olvasók és potenciális látogatók kedvéért összefoglaljuk a varsói felkelés lényegét.

A londoni lengyel emigráns kormány sugallatára a fennhatósága alatt működő Armia Krajowa (Honi Hadsereg) 1944. augusztus 1-jén felkelést kezdett Varsóban a német megszállók ellen. (Nem összetévesztendő a ’43-as varsói gettófelkeléssel!) A hazafiak vezetője Bor-Koborowski tábornok. A közelben harcoló orosz csapatok Varsó közvetlen közelében megálltak és megvárták, míg a németek le nem verték a felkelőket. Sőt, még a nyugati szövetséges csapatok pilótáinak sem engedték a leszállást, azoknak, akik légi úton próbáltak segélyeket eljuttatni a lengyel felkelőknek. Az orosz Vörös Hadsereg végül csak 1945. január 17-én vonult be a németek által porig rombolt Varsóba.

A legutóbbi adatok szerint a lengyel felkelők veszteségei az alábbiakban foglalhatók össze. A Berling-hadsereg veszteségi 5600 fő. A lengyel felkelők 15200 halottat, 5000 sebesültet és 15000 hadifoglyot vesztettek. 700 ezer volt a menekültek száma. A németek 550 ezer varsóit a pruszkówi átmeneti táborba internáltak. További 150 ezer embert kényszermunkára és koncentrációs táborokba hurcoltak. A német tűzszerész alakulatok a felkelés leverésekor módszeresen felrobbantottak minden épen maradt varsói épületet.

A 170 ezer civil áldozatból 60 ezret a németek végeztek ki.

A varsói felkelők 63 napon keresztül az utolsó emberig küzdöttek. Sztálin megtiltotta a Vörös Hadsereg egységeinek a Visztulán való átkelést – magyarán a segítségnyújtást. Cinikus módon később azzal érvelt, hogy az említett Berling-hadsereg katonáit (ez az alakulat szovjet területen kapott kiképzést) harcba vetették. Az orosz vezetés magatartása nem volt előzmény nélküli, hiszen 1939. szeptember 17-én a Vörös Hadsereg hátba támadta a németekkel szeptember 1. óta küzdő lengyel erőket. Mindezt a katyni erdőben a foglyul ejtett lengyel katonák ezreinek lemészárlásával folytatták.