Hírforgó

Míves Seregi rendezés: Szárnyad árnyékában

Üde színfoltként hatott, egyben kellemesen meglepett a kilencedik évad nyitányán Szente Béla: Szárnyad árnyékában című történelmi játéka. A szerző adta alapanyagból Seregi Zoltán míves rendezése és ifj. Mlinár Pál koreográfiája varázsolt elénk egy figyelmet keltő, a fiatalokat megragadó, Békéscsaba történelméhez hű darabot.


Fotó: Lipták Szabolcs • A-Team

Az ünnepi nyitányon együtt sorakozott a színpadra Babák Mihály polgármester, Domokos László ÁSZ elnök, Szarvas város díszpolgára, Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója, dr. Szabó Károlyné, a Magyar Teátrum Kft. ügyvezetője és Csasztvan András, a Cervinus Teátrum igazgatója. Mindnyájan köszöntötték a kilencedik évad nyitányára érkezett közönséget.

A négytételes játék „meséje” és történeti fonala nagyon szépen követi az 1717-től 1719-ig Békéscsabán lejátszódott eseményeket. Vívódások, gyötrelmek, vádolások, szerelmek, civódások, családi drámák eleven albuma az előadás egésze. Előzetesen tartottam attól. hogy túl didaktikusra sikeredik a darab, de esetünkben szó nincs erről. Különösen szimpatikus számomra, hogy kimondja: a Csabára települők Magyarország egyik részéből települnek át a másik részébe. További dicséret a szerzőnek, hogy életszerűen ábrázolja a már Csabán lakó maradék magyarok és a „jövevények” kezdeti vitáit. Ha szétnézünk a kor történetében mind Szarvason, mind Nyíregyházán megfigyelhető a „gyüttment, tirpák, ereszd be a tótot, kiver a házadból” jelzők és életérzések megjelenése. Egyebek közt ez az izgágaság és összeférhetetlenség hatott azon szarvasi betelepülőkre, akik pár évtized múltán továbbáltak az Arad megyei Apatelek-Mokrára és Nyíregyházára.

Így a nagyérdemű itt Szarvason tökéletesen vette a lapot, hiszen a mi 1722-es újratelepítés-újjátelepítésünk is egy tőről fakad Békéscsabával. Ahogyan a mi Tessedik zenés játékunkat is tökéletesen értette 2012-ben a Jókai Színház közönsége Békéscsabán. De Csabán maradva: a Jókaiba látogató nézők ugyanőgy tisztában voltak két éve a Szellemúrnő jelentőségével is.

Minden dicséret és elismerés a jeles szerzőnek, Seregi Zoltánnak a klasszikus mű rendezéséért és ifj. Mlinár Pálnak a szépen megkomponált koreográfiákért. Kiemelkedőn nagyot alkotott Juhász Katalin a díszletek stilizáltan is korhű megalkotásáért, amihez szintén a kézzelfogható módon korhű jelmezek dukáltak.

A szereposztás: Bálint Jakab/Jakub Volent – Tege Antal, Gyurkovics Mihály/Jan Szekerka – Koleszár Bazil Péter, Dunaj János/Pavel Duna – Gerner Csaba, „Koni” – Lovász Tamás/Konicsek Tomás – Csomós Lajos, Oravecz Mihály – Hodu József, Oravecz Pavel, a fia – Balázs Csongor, Bánszki György, Csaba első bírója – Tomanek Gábor, Süvek Péter, csabai legény – Józsa Bence szh., Conscriptor, a prefektúra embere – Gulyás Attila, Koháry gróf – Hrubák Axel szh., Johann Leonhatdt Herdegen, szegedi prefektus – Jancsik Ferenc, Thuróczy Miklós, obsitos nemes – Korom Gábor, Gerlai ember/Szabó Mátyás – Biró Gyula, I. Csabai/Bende Gáspár – Berta János, II. Csabai/Mészáros Pál – Szabó Zoltán, Csalli ember/Resetár Lukács – Lévai Attila, Második csalli ember – Berta János, Suhajda János, lelkész – Dina Norbert szh., Czipogó, a réti ember – Mlinár Péter, Bálint Marka, Bálint Jakab lánya – Földesi Ágnes Villő, Bálint Doriska, Marka anyja – Fehér Tímea, Süvekné, csabai özvegy – Kovács Edit, Bánszkiné, a bíró felesége – Nagy Erika, Lovász Éva, Konicsek felesége – Komáromi Anett, Gyurkovicsné – Lakatos Viktória, Első gyerek – Nagy Laura Liza, Második gyerek – Nagy Patrik.

Ebből a mindvégig szépen játszó csapatból leginkább Gerner Csaba, Kovács Edit, Fehér Tímea, Gulyás Attila, Tomanek Gábor, Balázs Csongor és Földesi Ágnes Villő játéka tetszett. Élményszámba ment Hodu József játéka az öreg Orovecz szerepében.

Összességében azt mondhatom, Szarvas Vízi Színházában tökéletes helye volt ennek a míves mesterműnek. Ahogy a tótok mondják: Gyakujem peknye!

Fotó: Lipták Szabolcs • A-Team