Valach Mária: Gyulától Erdélyen át Kambodzsáig élményeit osztja

A szarvasi gyökerekkel és kondorosi születéssel bíró, ma is örökmozgó és világot járó színes egyéniség 2015-től foglalkozik komolyabban a festészettel. Elmúlt évei során a művészetpártoló közönség számára vibráló személyiségéhez illő módon, terekben, hangulatokban szabadon szárnyalva, rendkívül izgalmas és színes képi világot teremtett.

Jónéhány képéről – mint a balerina ciklus darabjai – a színház színpompás mozgás- és jelmezvilága köszön ránk. Más képein a hazai táj jól értelmezhető téli, tavaszi hangulatait viszi vászonra. Szívesen örökít meg képein egzotikus távolkeleti hangulatokat. Bensőségesen szépen a kambodzsai ihletésű festményei. Festészetét erdélyi utazásai is megihletik. Így egy azonnal képeladásból adódóan máris látható mostani tárlatán a gyergyószentmiklósi örmény templom. Ez a kép színeiben és formavilágában nemes egyszerűséggel hozza az ominózus szakrális hely hangulatát. Mondanom se kell, vájt fülű és magasröptű műkritikusok az ilyen képektől kapnak hideglelést, mert a látogatónak nem kell három művészeti akadémiát kijárnia ahhoz, hogy ráérezzen az erdélyi kisváros klasszikusan transzilván világára. Egyik „robbanós” képe a nagyenyedi vár és főtér esti hangulatát káprázatos fényeivel megjelenítő kis kép. Egyszerre hoz elő emlékeket a múltból és reményeket a jövőből.

Ezen a sajátos meghittségű kamaratárlaton láthatunk más, bőven romantikát és emóciókat kiváltó alkotásokat. Még egy szép kollázzsal is találkozunk.

A mostani válogatás pontosan adja vissza mindazt a „hol kint, hol bent a színpad” élményfolyamot, amelyben évtizedei során Valach Mária benne élt. S ami a legegyszerűbb – nem különösebben műértő – laikus tárlatlátogató számára is roppant szimpatikus, a képekből messziről sugárzik, hogy azokat rendkívül érzékeny, magas érzelmi hőfokon alkotó női kéz alkotta. Csak női lélek képes ilyen finom rezdülésű darabok megfestésére.

A Szeparé kávéházi asztala mellől is kellemesen fogyasztható tárlatot – amelyen Babák Mihály polgármester mondott köszöntőt, Csasztvan András, a Cervinus Teátrum igazgatója a képek táncszínházi fogantatására is rámutatott, Rómer Ilona festőművész Valach Mária művészetéről mondott néhány szót – színeiben és hangulataiban tökéletesen jeleníti meg Lipcseiné Cziffra Magdolna Színes szárnycsapások című verse. Utóbbit saját hagyományai mentén a szerző személyesen adta át Valach Máriának és közönségének.

A kamaratárlatra tökéletesen megfelelő helyszín biztosításáért a Szeparét működtető Bencze Sándort illeti köszönet. A kiállítást – ahogy az előző nyarak „Szeparé tárlatait is – Rózsavölgyi Mihályné szervezte és moderálta. A helyszínen elhelyezett Vendégkönyv segítséget nyújt a képek megvásárlásához is. Ehelyütt ezt csak azért említem, mert a kortárs festészet egyik legszenvedélyesebb műgyűjtője Szarvas Város Barátainak Köréből, Zima Mihály kifejezetten azért érkezett Budapestről a megnyitóra, hogy egy szépséges Valach Mária képet vásároljon.

Ezt a kellemesen könnyed szellemi kalandot kínáló tárlatot jó szívvel ajánlom a Szeparéba is belátogató színházrajongók figyelmébe.

* * * 

Lipcseiné Cziffra Magdolna:
Színes szárnycsapások
– Valach Máriának –

Egy üres vászon, festék és ecset
Haszontalan tárgyak nekünk – talán
De belép egy ember és életre kelnek
A lelketlen tárgyak, a keze nyomán

Siklik a nedves, színes szerszám
Hogy megmaradjon egy gondolat
Ami a múlt homályába tévedt
De keretbe rögzülve itt maradt

Az a virág, már rég elhervadt
Mi mégis érezzük illatát
Szinte látjuk, hogy hajlik a szélben
S bársony szirmain Nap süt át

A másikon, a tenger hulláma
A sziklaszirtet ostromolja
Moraja távolról fülünkbe cseng
Majd elcsitul, hullámokra bontva

Nézd! Amott egy balerina teste
Ívbe feszül a tüllszoknya alatt
Az a lány, már ki tudja hol van
Mégis a miénk e pillanat

Mi csak állunk és rácsodálunk
A festékbe száradt érzésekre
Soha át nem élt emlékeinket
Érezzük meg, vászonra festve

Ahogy a színes hozzánk érnek
Megérintenek, megigéznek
A művész alkotta varázslattal
Részesei lettünk az életének

Mert szárnyait, festékbe mártva
Tárta fel nekünk az álmait
S mi megbabonázva nézzük
Elragadó szárnycsapásait