Szent Klára búcsú és Fokoláre Találkozó

Így a találkozó szombati napjára esett a hagyományos Szent Klára búcsú (lévén Szarvas az ország egyetlen Szent Klára templommal bíró gyülekezete) szentmise, körmenet és templomkerti szeretetvendégség kíséretében.

A szentmisét megtisztelte jelenlétével Babák Mihály polgármester és találkozott a Dél-Alföld városaiból érkező hívekkel. A már péntek délelőtt a Szent István Egyetem volt Tessedik Campusának kollégiumában elszállásolt vendégek a nap délutánján városnézésre indultak. A három részre osztott csoportot a Filák nővérek – Márti és Marika – szervezték be a felfedező útra. Egy részük az Evangélikus Újtemplomba indult, hogy a toronyba felmászva Zahorecz Pál nagytiszteletű invitálására gyönyörködjenek az eléjük táruló panorámában. Egy részüket onnan később Mihály István kalauzolta a Horthy István Duzzasztóműhöz, elmesélve jelentőségét, az építkezés történetét. Vendégeinek felvázolta a Bolza grófok mint a város egykori kegyurainak mecénási és városfejlesztési munkásságát.

Jelen sorok írója pedig a TDM városnéző „nyuszibuszával” indult portyára. A csoport szerencséjére Csima Gábor sofőrrel gyorsan kikapcsoltuk a magnófelvételről szóló egyenszöveget és egy egyedi hangulatú röpke, ugyanakkor megfűszerezett városvezetésre került sor. (Ahogy szoktam mondani, Szarvasról szóló történeteim ne keressék sehol, azokat Apámtól, Nagymamámtól és más felmenőktől örököltem – szoktam tálalni.)

Mi más lehetett volna utunk központi célpontja, mint a Történelmi Országközép Történelmi Emlékhely. Vendégeimnek pár perc erejéig a malom lépcsőjén és a tölgyek árnyékában ismertettem a hely kultusztörténetét. Bemutattam a napokban Demeter Zoltán által remekelt és kőbe vésett – rekonstruált – eredeti feliratokat is. Majd a teljes érzelmi ráhatás kedvéért elhangzott a Trianoni emlék című versem, amelyet fénymásolatban a Kecskemétről és Szegedről érkezett katolikus lelkek meg is kaptak.

Városmesémben kitértem a dákoromán megszállók 1919-es fosztogatására is, amelyet mi sem jelez jobban, mint a hajdani Kreszan-malom eredeti malomkövének ellopása és a Járásbíróságunk épületének bejegyzése a Tiszáig terjedő Nagyrománia javára.

Történetünket továbbiakban a csoport kedvéért a Szarvasi Vízi Színházban a Monte Cristo díszletei előtt folytattam, dióhéjban összefoglalva a hely Réthy Ecetgyártól kezdődött a Tómozin át ívelő történéseit egészen napjainkig. Az egyébként színházi életben és komolyzenében is jártas vendégeim ámultak a hetvennapos nyári évadok hallatán.

Az idő elröppent, így hazafelé menetben elkísértem még néhány lelket a Szent Klára-templomig, ahol hamarosan kezdődött Imre atya celebrálásával az esti mise. Sétánk közben még felvillantottam egy-két képet a Bárány, az Árpád, a Luther Árvaház történetéből. Menet közben, de a délután egésze alatt városunk egésze és Babák Mihály polgármester munkássága rengeteg elismerést kapott. Sőt mi több, kiderült a csoportból Juhászné Turcsányi Marika hajdanában építészhallgatóként polgármesterünkhöz és Nagy Bandó Andráshoz hasonló módon a „Vedres Márk” falai között ismerkedett Szegeden az építészet titkaival. Marika abszolút szakértői szemmel értékelte megőrzött illetve a mában született értékeinket a néhány élve lezajlott városrehabilitáció kapcsán. (A szombati szentmise után személyesen is tudott gratulálni városképünkhöz polgármesterünknek.)

Végezetül – ahogy a délután egésze alatt többszörösen – kecskeméti és szegedi kedves vendégeinket meginvitáltam egy majdani bővebb szarvasi látogatásra, beleértve a Vízi Színház 2021-es évadát is.