FRISS
Elment a TV Maci mestere – Szabó László 1935-2021
Április 10-én Szabó Laci tragikus hirtelenséggel itt hagyta a földi létet. Örökifjú művészként és veterán vadászpilótaként megfellebbezhetetlenül az égbe szállt. Számtalan ötlete és elképzelése révén, bő két évtizedre visszanyúló beszélgetéseink során – lett légyen az rádiós, tévés vagy más találkozás – mindig azt szoktam volt mondani: Lacikám, Neked ennyi ötlettel a fejedben 120 évig kellene élned.
Valóságos filmregénybe illő pályát futott be. Pesti vagányként, fiatalon játszott a Honvéd Központi Zenekarban, azután gyorsan a Magyar Repülőszövetség Esztergomi Repülőterére fújta a sors szele, mindaközben motorszerelést tanult. 1955-ben a Kilián György Repülőtiszti Főiskola kötelékeiben repült, hajmeresztő kalandok közepette. A légierők nagy mérvű létszámcsökkentése következtében ’56 utcai harcait már a Pannónia Motorkerékpár Kísérleti Üzemében élte meg Csepelen. Néhány, a pestlőrinci műanyagfeldolgozóban eltöltött év után gondolt egy nagyot és jelentkezett a Pannónia Filmstúdió Bábfilm Műtermébe. A magyar bábfilm fénykorában a legendás Foky Ottó csapatában dolgozott 1965-től 1990-ig. Számtalan bábfilm megalkotásában vett részt, ő alkotta meg a TV Maci kedves figuráját is. Munkásságát 1990-ben Pannónia Díjjal ismerték el.
Nyugállományba vonulása után újra nagyot váltott. Korábbi kedvező élményei következtében 1995-ben Szarvasra költözött. Ettől kezdve retro pilótaöltözéke, hatalmas kalapja és kismotorja révén városképi egyéniségévé vált a piacnak, az utcáknak és más pontoknak, ahol barátaival mindig a legszívesebben beszélgetett. Szarvasi évtizedeiben a város egyik legaktívabb civil személyiségévé vált. Rajzolt, festett, alkotótáborokat, játékkiállításokat és emlékezetes repülőnapokat szervezett. Sőt mi több, a megye és a távolabbi környék óvodásait, iskolásait megörvendeztette időszaki bábkiállításaival. Tévés beszélgetéseink élményszámba mentek, páratlan mesélőkedvének köszönhetően. 2019 nyarán még a Szarvasiak a víz fölött sorozatba is meghívtam, igaz, az időjárás kicsit közbeszólt. Végül a Turul teraszán töltöttünk egy felejthetetlen beszélgetős estét. Nagy álma, a játékmúzeum a Tessedik Múzeum rekonstrukciójával csaknem beérett… már csak az hiányzott, hogy a korábbi években a város, makettes és játékkiállításokon megszokott rajongói tábor vele együtt ünnepelhessen. Sorolhatnók tovább, de bevégeztetett…
Mit mondhatnék még? Laci, köszönjük barátságodat s ezt a páratlan civil tenniakarást és nyüzsgést, amivel kulturális közéletünket gazdagítottad.
Sokunknak fogsz nagyon sokáig hiányozni.
Nyugodj Békében!
Szenes János