Nyár elején, amikor Tiszavári Sándor Tanár Úr búcsúztatásán találkoztunk, egymásra néztünk, mindketten értettük, mire gondolunk. Nem felejtem el azt a pillanatot. Mi még itt vagyunk a „615-ös” időkből, a Kossuth utcából… és megszámoltuk, felsoroltuk a neveket. Bizakodó volt, pedig gyakran emlegette egészségi állapotát. Lacival olyan sokáig dolgoztunk egy tantestületben pedagógusként, vezetőként, hogy gyakran elég volt egy-egy tekintet egymás megértéséhez.
Tanár Úr 1960-ban Szarvason született, a Vajda Péter Gimnáziumban 1979-ben érettségizett. Győrben a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán 1982-ben vasútgépész üzemmérnök, 1986-ban műszaki tanár végzettséget, a GATE MGFK nyíregyházi Főiskolai Karon 1996-ban számítástechnikai szakmérnök oklevelet szerzett. Első munkahelyén, a szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben technológusként dolgozott. Vonzotta a pedagógus pálya, a középiskolás diákok tanítása, érdekelték az új kihívások.
Ezért gyorsan váltott, és 1984-ben a 615. számú Szakmunkásképző Intézetben, mai nevén Székely Mihály Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban helyezkedett el, munkája hivatássá vált. 37 éven át egy munkahelye volt, de rendszeresen megjegyezte „sok iskolában, sok fenntartó irányítása alatt kellett tanítanom pedig még mindig ebben az iskolában vagyok”.
Szerette volna a 40 évet megünnepelni, de sajnos elfogyott az idő… Nagyon sok diákot nevelt, oktatott és osztályfőnöke is lehetett, sokan ismerték nemcsak a városban, hanem a környező településeken is. Pedagógus munkaköre mellett több megbízatása is volt – munkaközösség-vezető, intézményegység-vezető helyettes, 2016-tól igazgatóhelyettes, de az idei tanév kezdetétől már csak tanítani akart, úgy érezte elfáradt. A szakképző iskola számos szakmai területén dolgozott, a képzési profilok változásával az általa tanított tantárgyak sora is változott. Határozottságával nevelte az autószerelőket, géplakatosokat, esztergályosokat, szerszámkészítőket, karosszéria-lakatosokat, akiknek a vas – szén állapotábráról biztosan Tanár Úr jut az eszükbe. Majd a faipari technikus, asztalos, építőipari szakmák műszaki alapismereteit próbálta a fiúk fejébe sulykolni. A számítástechnika, informatikai alapismeretek tanítása során szinte minden szakágazatban diákjai találkozhattak szigorával, melyet mindig meggyőződésből tanítványai érdekében tett. Nevelési módszerei alkalmazásakor az általa meghatározott elveiből nehéz volt elmozdítani, de egyenes emberként, segítő szándékkal, szeretettel fordult azon diákjai felé, akik megérdemelték. Régi idők diákrendezvényei, sportnapok, vízitúrák, vezetőként az órarendek végeláthatatlan készítése, szakszervezeti rendezvények, mind-mind a nevéhez fűződnek. Szabadidejében elválaszthatatlan volt tőle a népzene hallgatása, az esti, ünnepi zenélések, melyek áthatották munkáját és az egész életét.
Pedagógusok Szakszervezete városi majd járási titkáraként rengeteget harcolt, felemelte hangját az iskoláért, kollégáiért. Több alkalommal átvehette a szakszervezet által adományozott Emlékplakettet, Díjakat.
Tanítványai tisztelték, szerették, munkatársai becsülték, elismerték. Közösségi emberként, zenészként – egyesületek, zenekarok, sportélet – 2014-ben méltán kiérdemelte „Szarvas Város Önkormányzata által adományozott „Közművelődési Díjat”. 2021. októberében a Gyulai Szakképzési Centrum legmagasabb elismerésében részesült, az Emlékplakett-ben, melyet sajnos már nem tudott átvenni.
Egyenes, őszinte ember és nevelő volt, bármit gondolt és tett, mindig a jó szándék vezérelte.
Mély megrendüléssel búcsúznak tőle a „Székely” pedagógusai, munkatársai.
Ég veled Laci, emlékedet megőrizzük.
Kohut Andrásné címzetes igazgató