Szarvasi Hét | Archive | Regényes múlt
Címlap » Téma » Magazin » Regényes múlt

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXV.

Mit tehet Bottyán? Nyergeltet és indul. Hiszen fejedelme még Szent Jakab havában bízta rá a Duna-Tisza köze és a veszélyeztetett Dunamellék védelmét. Ő a felelős ezért a tájért.

Különben se tűrheti, hogy a labanc hadak büntetlenül dúlják a sokat szenvedett alföldi falvakat. Recseg a trombita, pereg a dob – riadó harsan a fülledt augusztusi éjben. Társzekerek dübörögnek, tábori ágyúk lomhán lódulnak az út ezüstfehér porában. Rájuk világít a hold.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXIV.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXIV. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

– Ti hitvány kurucok, zsiványok, gyújtogató haramiák vagytok egy szálig! Üzenem: ha csak még egyszer is átmerészkedtek a Vágon, egyenként karóba ültetlek mindnyájotokat! S ha nem hajoltok a Császár Őfelsége hűségére, bitón végzitek! – fenyegetőzik Siegbert Heister.

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXIII.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXIII. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kisasszony havának harmadik napja. Még így napszállatkor is rekkenő a hőség itt, Nyitra táján. Bottyán ezredével a Duna mentét őrizni kapta parancsba a fejedelemtől. Rákóczi uram Trencsén vár megvételére indult a kuruc derékhaddal. A fejedelem és Bottyán seregteste között Ocskay uram lovasezrede az összekötő kapocs.

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXII.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXII. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Mézeshetekre így, háborús időkben nincs idő. Szárnyal Bottyán felett a harcok nyara. Magyarhon nagy részén, Erdélyben, Felvidéken, Dunántúlon is Rákóczi zászlai lobognak. Ónodon az egyesült rendek kimondják: Eb ura fakó! József császár nem királyunk többé!

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXI.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XXI. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Csobánc után nem nyugszik a labanc. Új haditerv készül.
– Ha már Bottyánt nem sikerült megsemmisítenem – akkor csatázzunk a Rába vonalán – véli Rabutin. Való igaz, mire tépett serege kiverekedte magát a Bakonyból, ezerötszáz embere veszett oda, de eljutott a folyóig.

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XX.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XX. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Ezerhétszázhét Böjtelő havának utolsó napjaiban járunk. A tél alig-alig enged szigorából a Dunántúl felett. A falvak népe télvíz idején még az esztendő napjaiban Bottyán generális uram dunántúli főkapitány parancsára barmaival, gabonájával az erdőkbe és mocsarakba futott Rabutin és Starhemberg labanc tábornok uramiék több mint húszezres serege elől.

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XIX.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XIX. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Kisasszony havának idusán – addigra a fertői labanc sáncokkal szemben hatalmas tömegű rőzsét és földdel rakott sánckosarat hordat össze – reggel megütik bottyán táborában a rézdobot, harsog a trombita, nyeregbe száll vagy négyezer kuruc lovas és ezernyi kuruc talpas. Az első napon nem rohanják le a labancot. Bottyán tisztjeivel lóháton fürkészi az ellenség gyöngéit. Keresi a kedvező pontokat.

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XVIII.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XVIII. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Juditról már ősz óta csak rossz hírek jönnek Bottyánhoz. Valahogy Szent András havában fura címzésű levél koppan tábori asztalán. Esztergomból küldték. „Jóakaró, régi barátomnak…” – indult az írás. Bottyán azonnal tudta, ezt csak a régi ellenfél, Kucklander írta. A kétszínű labanc várparancsnok. „Asszonyod súlyos betegségbe esett, Bottyán uram, de légy nyugodt, feleségem gondosan ápolja, féltő szeretettel…” – olvasta.

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XVII.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XVII. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Szent András havának tizenegyedik napját írják az Úr 1705. esztendejében. Nehéz, ködös hajnalban rohamra készülődik Bottyán János generális uram jó ötezres kuruc serege Simontornya vára alatt. A labanc uramiék által bevehetetlennek hitt erősséget három folyó, a Sió, a Kapos meg a Sárvíz mocsarai védik.

Folytat …

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XVI.

“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – XVI. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Bottyán néhány nap múltán mégiscsak híreket kap Juditról.

– Példátlan ennek a fenevadnak az embertelensége! Szegény asszonyon így bosszút állni… No megállj te féreg Kucklander, csak egyszer kerülj a kezembe! Megemlegeted a napot is, amikor anyád a világra szült! – átkozódik dühében.

Folytat …