Most pedig az Idő végtelen garádicsán lépjünk előre vagy tíz esztendőt. Az Úr 1692. esztendejében a Thököly uram fogságából szabadult Heisler Donát generális uram ötezer katonájával beveszi Váradot. A reá következő esztendőben török segédcsapatként dúló tatárok a Tiszántúlt pusztítják. Csak Diószegről, Derecskéről és Berettyóújfaluból jó hatezernyi keresztény foglyot hajtanak el.

Hadim Ali budai pasa tízezres seregével 1552 Kisasszony havának huszadik napját követve táborozik le Szolnok vára alatt. Kara Ahmed Temesvárnál megtépázott hadára még várnia kell. Ahmed csapatai augusztus 16-án átkelnek a lippai Maros-hídon, 27-én pedig már Szeged közelében a Tiszán is. Szent Mihály havának második napján fogják körül Szolnokot.

1685 Mindszent havát írjuk. Még nyár végén történt, hogy Lotharingiai Károly herceg nagymarosi főhadiszállására követ érkezett Sejtán Ibrahim pasa békeajánlatával, ígérve, hogy Thökölyt és „áruló társait” Lipót császár kezére adja.

A grabováci és botacsini csaták öregbítik Bottyán hírnevét. A császár pedig súlyos aranynumizmát – érmének mondanók ma – adományoz fényes haditetteiért. Mellé még ezredesi rangot.

Ezerötszázötvenkettő Szent Jakab havának huszonnegyedik napját írják. Iszonyú hőség ül a rommá lőtt Temesvár falai fölött. Kereken egy hónapja történt, hogy Ahmed pasa szerdár, a somlyói mezőről másfél ezernyi hírszerző lovasát küldte Szokollu Mehmed és Kászim becskereki pasa kardja alatt Temesvár falaihoz az erősség és a védők számának kifürkészéséhez.

Az Úr 1638. esztendejében Kornis Zsigmond, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadainak főkapitánya jelentést kap a gyulai törökök mozgolódásáról. Azonnal levelet küld Melith Péter szabolcsi főispán, szatmári várkapitányhoz:

Az Úr 1687. éve a pogány elleni küzdelmek krónikájában a sorozatos győzelmek esztendejének számít. S ahogy zsugorodik a félhold uralta terület, ezzel együtt nőttön nő Bécs mérhetetlen önkénye a visszafoglalt területeken. Velence bécsi követe ezt írja urának, a dózsénak: „Magyarországot az örökös tartományoknak áldozzák fel.”

Ezerötszázhatvanhat Szent Iván havának ötödik napján megdördülnek Arszlán pasa, budai beglerbég ostromágyúi Palota vára alatt. A pasának jó tízezernyi serege hullámzik itt, besliák, delik, janicsárok, aszabok, ulufedzsik, szpáhik, topcsik vegyesen. Négy nehéz ostromágyúval és négy kisebb skorpió ágyúval szállta meg a török Palotát.

Így jön el az 1593-as esztendő. Hasszán boszniai pasa huszonkétezres seregével ostrom alá fogja a Zágráb megyei Sziszek várát. Ám a fölmentő seregektől vereséget szenved. Innen számítják a hosszú háborúnak is nevezett tizenöt éves háborút. Mindez még Szent Iván havában történik. Több mint húszezer török fogja gyűrűbe a várost. Gyurák Balázs és Finticz Mátyás várnagyok keményen védekeznek. Finticz elesik, végre az ostrom tizedik napján megjő Erdődy Tamás felmentő serege. Nyolcezres hadával szétveri Szinán háromszoros túlerejét. A véres csatában a magyar huszárok levágják Hasszánt, levágják a szultán unokaöccseit, a Száva véresen sodorja halottait. Ilyen vereséget rég mértek törökre. Egyszercsak híre jön, hogy Tiffenbach császári vezér Szarvast akarja lerohanni. Erre a gyulai és csongrádi törökök hatalmas sereget küldenek a szarvasi vár megsegítésére. Így jön el a tél.

Szent Iván hajnalán lágy kölyökszellők cirógatják a budai hegyoldalakat. Az éjszaka viszonylag csendben telt a keresztény táborban. Azt tartják a népek, a Szent Iváni tűz megvéd a köd, jégeső és a dögvész ellen. No meg elősegíti a jó termést. Gyermekek, ifjak csontot gyűjtenek, a szemetet összeszedik, abból raknak tüzet.