Történt még az Úrnak 1329-es esztendejében, hogy Bánd hegyesdi várnagy birtokrészét visszaadták Károly Róbert királyunknak. Bánd mester egyezségre lépett Ajkai Jánossal és Ajkai Szilveszterrel. Eltelt néhány évtized és a királyi vár a Peleskei családé lett.

Harcos idők jönnek. 1580-tól alig akad az Úrnak olyan esztendeje, hogy a királyi végvárak – Tokaj, Kálló, Eger – csapatai ne tennének kísérletet Békés és Szarvas palánkjainak elpusztítására. Ahogy a Krónikás írja: „A hódoltság korában a portyázást is mezei munkának hívják. Ez a mezei munka, vagyis a portyázás – amint a hideg melegre tért – nagyobb erővel s több kedvvel indult meg, mint a szó szoros értelmében vett mezei munka. A papíron békesség volt ugyan, de a valóságban a szünet nélkül való csatázás, száguldás, lesvetés, várszállás, várütés, útállás járta. A vitézek hajlandósága a harcra sarkantyú nélkül is mutatkozott. Nem kellett őket hajtani a hadra: örömmel siettek oda, ahol a kardvég és a golyó utat nyitott a másvilágra. Nagy bizodalmuk vitte őket a harcra: mindegyik hitte és remélte, hogy neki szolgál majd a szerencse, és hírnév meg bő zsákmány kíséri a vállalkozást. Hogy kárára fordul-e a dolog, azt senki sem latolgatta. Mindegyik vakon vitte a szerencse, hol sikerre, hol veszedelemre. A harc csak füvelés meg aratás idején szünetelt. De amint a kéve-gabonát kalangyába rakták, vagyis amint a takarítás ideje elmúlt: a csaták azonnal szállongni kezdenek. Kezdődik a vitézek mezei munkája!”

Izabella és fia, János Zsigmond három keserves esztendőt tölt Lengyelországban. A siralmasan koldussá lett Oppelnből futott királynéasszonyom fivéréhez, Zsigmond Ágosthoz. Két év Krakkóban. Végül 1555. esztendejének Böjtelő havában a magyar határhoz közeli Sanok várába költözik. Hű lengyel lovagjai, különösen a délceg Nisovszki Szaniszló uram valósággal körülrajongják Izabellát.

Pünkösd havára a szél felszárítja a kora tavaszról itt maradt tocsogókat. A vizek fölött békák hangversenyeznek. Az országutak mentén vadvirágos rétek fürdenek a napban. A gesztenyék már csipkében őrzik a kerteket, az út menti bodzások még forróbb napokra várnak, hogy nyíljanak.

Goromba november szele hasít 1703-ban a Hegyalján. Nincs már más vára errefelé a labancoknak, mint Tokaj. Hatalmas kuruc sereg vívja még szeptember 17. óta. Akkor kezdte ostromát jó Bercsényi uram Orosz Pál ezeres kapitány uram hadaival.

Tavaszi verőfényben fürdik a falu. A Körös-közeli füzesek hímes párában úsznak. A Szarvashalom alatt szaporodó jobbágyházak bújnak egymáshoz. Vég-Gyula várának tavalyi eleste óta huszonhétre szaporodott a számuk. Akkor a Kerecsényi László védte, bevehetetlennek hitt hatalmas erősség bevételekor, sokan menekülnek ide a végtelen nádasok közé. Az alacsony, körülárkolt, sövénnyel kerített házak most félve lapulnak. Néhány kémény sokat ígérőn löki füstjét a magasba. Décse felől a nagy látófán felbúg a vigyázó tülke. Hangja riadtan szárnyak az udvarok felett.

Aldana uram Temesvár megvívása idején Lippán és a környék falvaiban kétezer emberét tartja fegyverben. Jön még továbbá Olcsárovics Demeter uram és Cserepovics Miklós uram rác csapata, Varkocs Tamás uram felültetett nemesi hada, Horváth Bertalan és Dombay Mihály uramék, no meg az Úrban elhalálozott Bakics Péter uram huszársága.

Hazafelé Egerig zavartalan az út. A törökülte helyeket ezúttal is kerülik. A hódoltsági utakon a jó időben valamicskét nő a mozgás a falvak között. Ilidze, Fatime és anyjuk megadással viseli sorsát. Mintha éreznék, hogy az elrablásuk miatt Musztafa pasa három éven át írja panaszleveleit Miksának.

1683 Szent Mihály havánál a török had vereséget szenved Bécs alatt. mindszent havában elveszíti a párkányi csatát is. Esztergomot feladja a pogány. Bottyánunk az esztergomi lovasság főhadnagya.

Szent Mihály havának negyedik napját írják az Úr 1686. esztendejében. Gyönyörű nyárvégi hétfő virradt a Budát vívó keresztény seregekre. A nap sugarai először a budai hegyek mélyzöldben pompázó erdőit ragyogták be, azután lassan végigsimították a domboldalak gyümölcsöseit, szőlőskertjeit.