Szeptemberi fáradt meleg üli a tájat. A nyárvégi ég alatt még perzsel a nap. A décsi halom tetején kőből rakott kicsiny templom fehérlik. Körötte temető. A halom alatt tekintélyes falu jó félszáznyi nádkontyos jobbágyháza könyököl. A halom lábánál várszerű udvarház emelkedik a nádkontyok fölé. Körötte árok, poshadt vízzel a fenekén. A két tornyocska között dobogós híd vezet a keményen ácsolt tölgykapuhoz. Azon át lehet bejutni a majorság udvarára. A falu határában uradalmi ménes pihen a rekkenő hőségben. Két magas jegenyéről látóemberek vigyázzák. Van mire vigyázni itt, nagyságos Czibak Imre váradi püspök úr birodalmában. A nyolcszáz lelket számláló falu nemrégiben cserélt gazdát jószágostul, emberestül.

Érik a végzet. Pünkösd havának közepén Ahmed szerdár fenyegetőzik szófiai táborából:
– A fényességes Padisah nevében követelem, a franki ebek hadait Erdély földjéről kiűzzétek Ti erdélyiek, Szapolyai fiát pedig hatalmába visszahelyezzétek! Ha nem, halálnak halálával lakoltok!

Mire a tél elmegy, Egerben már Ungnád Kristóf a főkapitány. Harsog a tavasz erdőn-mezőn mindenütt. A réteg zöld-arany selyemben pompáznak, kizöldülnek a vár környéki erdők. Végtelennek tűnő utak kanyarognak a nevető kék ég alatt.

Komárom vára félelmetes vízi erőd. Nem hegyszirtről vagy széles hátú dombtetőről vigyázza az ellenséget. Ha madártávlatból nézzük, szinte észrevétlen simul a Duna partjába. Ám ahogy közelebb jő az érkező, láthatja az Öreg-Duna és a Vág-Duna tlaálkozásánál emelt vastag falakat.

Ezerhatszáznyolcvankettő szeptember 4. Kormosan, a hajnalig tartó ágyútűztől sebezve, mégis felségesen állnak a füleki végvár hatalmas bástyái. Még állnak. A falak mögött, a keskeny gyilokjárókon Koháry István gróf, kapitány uram, I. Lipót király egyik legvitézebb katonája harcol hétszáz emberével – soraikban kettőszáz német gyalogossal – a Habsburg császár pártján.

Csaknem két évszázad telt el László király halála óta. Szarvashalom környékén alig történik említésre méltó esemény.

Alig tucatnyi, szabad kunokból telkes jobbággyá lett család és a révész famíliája éli itt a maga életét. A korábbi századok földbe vájt kunyhói jobbára eltűntek, ugyanúgy a nemezsátrak is. Döngölt földből és sövényből, nádkötegekből, vesszőfonadékból, nádkontyos új házak nőttek a helyükön. A fát a Körös erdőségei adják. Vadvízország buja őserdőit imitt-amott gyér füzesek váltották fel. A halom lábánál kisebb rév szerénykedik. Egy keskeny út innen Túrtőnek visz a Szolnok-Nagytúr-Várad irányba. Ha az utasember nem téved el a nádrengetegben, akár Szeghalomig is eljuthat. Visszafelé Szentes-Csongrád-Csepel felé mutat az útvonal. Halmok, nádasok, füzesek között tekeregve.

Áldatlan hónapok jönnek. Igaz, Szent György havában Segesvárott gyűlnek ország dolgai végett az erdélyi rendek. Ám az országgyűlés hasztalan próbálkozik közvetíteni György barát és Izabella között. A hó végén Ferdinánd megbízza Gian Battista Castaldo uramat az Erdélybe induló hadsereg vezetésével.

Musztafa pasa tombol iszonyú dühében másnap, amikor értesül Mozjes elrablásáról.
– Fényes nappal az őrség szeme láttára!!! Hogy merték velemm ezt megtenni a gyaur kutyák??!! Iblisz ördögei vigyék lelküket pokolra!

Bottyán csillaga emelkedőben. Szerelmetes Juditja, kapcsolatai révén beszerzi őt Léva várába zászlótartónak.
– Menj csak, Jánosom – biztatja a gazdag szépasszony feleség. – Én itthon szaporítom a gulyánkat, vagyonunkat. Te csak éld a szép vitézi életet.
Bottyán szót fogad.

Ezerötszázötvennégy Szent Mihály havát jegyzik a kalendáriumok. Igazi vénasszonyok nyara jár a nógrádi hegyek felett. Reggelente köd üli a tölgyeseket, déltájra meleg napsütés simogatja a völgyekben megbúvó falvacskák házait és az erdős ormokat.