FRISS
A tatár pusztítás után kunok lakják be a környéket nyájaikkal. Szarvashalom mellett Szent András, Szent Márton, Öcsöd, Báboczka, Ecser mind nemezsátoros kunszállások lesznek. A Köröstől északra Homokszállás, Tatárszállás, Kispó, Nagypó, Aposka, Pókamara, Csorbajánosszállás, Kengyel, Tenyő egészen föl Madarasig. A Tisza közelében pedig Alpár, Barabásszállás, Szentkirály, Árboc, Kocsér és Kara. Végtelen mezőket kapnak a néhai Kötöny kán maradéka mindenütt.
Folytat …Eközben a moldvai vajda öccseura, István betör az Ojtozi-szoroson. A Székelyföldet fosztogatja kegyetlen módon. Mircse, Havasalföld vajdája Vöröstoronynál csap be. Irány: Nagyszeben. Kászim, a budai pasa se rest, a Maros völgyében nyomul előre. Céljuk: Gyulafehérvár alatt halálos, együttes csapást mérni a Barátra.
Folytat …– No, ne ijedezzetek! Nem kívánom ingyen én a vitézi cselekedetet. Mozjes a budai pasa leggazdagabb zsidaja mostanság. Jó váltságdíja lészen! Ha sikerül, felezünk.
Két vitézünk szerfölött örvend.
– Rendjén való mindez, főkapitány urunk! Mojzest a pokolból is kihozzuk! – fogadkozik Balázsdeák uram.
– Uramisten! Mit is akarhatnék én Judittól? – gyötri magát. – Dúsgazdag szépasszony, most özvegyen számtalan úri kérője akadhat. Pénznek, arany és ezüstneműnek, gulyának, erdőnek, szántónak bőviben van. Alápincézett várnak beillő udvarházáról nem is beszélve.
Folytat …Ezerötszázhatvanegy Szentgyörgy havában járunk. Zöldarany ragyogásban fürdik a gyulai vár. Magas, a huszárvárat őrző palánkjai, a belső vár égbe nyúló téglatornya keményen állnak a sarkadi tó végtelennek tűnő csillogó víztükre mentén.
Folytat …A Krónikás így meséli: „Az Úrnak ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében a mongolok, vagyis a tatárok ötszázezer fegyveressel megrohanták Magyarországot. Béla király a Sajó folyó mellett megütközött velük, és csatát vesztett. Ebben az ütközetben Magyarországnak csaknem egész lakossága elpusztult. Amikor pedig Béla király a tenger felé menekült, a tatárok egészen a tengerig üldözték őt kegyetlenül. A tatárok pedig három évig maradtak Magyarországon. És mivel ezekben az időkben a magyarok nem tudtak vetni, azért a tatárok kivonulása után sokkal többen pusztultak el éhínség következtében, mint ahányan fogságba hurcoltattak, vagy kard által vésztek el.”
Folytat …Nyolc gyötrelmes esztendő telt el Buda eleste óta. A török egyre nagyobb falatokat harap az ország testéből. Félholdas zászló került immár Szeged, Siklós, Esztergom, Nógrád, Székesfehérvár tornyaira. Gyulafehérvárott szépen cseperedik a kis János Zsigmond, ám II. Jánost, mint Rákosmezején választott magyar királyt még mindig dajkák és udvarhölgyek nevelik.
Folytat …Eger falát még a megboldogult Bornemissza Gergely főkapitány uram igyekezett megerősíteni a nagy 1552-es ostrom után. Annak idején Gergely deáknak volt mit tennie, hiszen Eger helyzetét még elődje, Dobó István jelentette Nádasdy Ferenc országos főkapitánynak:
– A vár annyira le van romolva, hogy a földdel szinte egyenlőnek mondható és inkább sík mezőhöz, mintsem várhoz hasonlít.
Folytat …– Gyalázat! – üvölti mérgében még ezen az estén is benn az újvári vastag falak mögött Kücsüt Mehmed aga, az erőd jamírja. – Egy ekkora várban, mint ez, megtörténhet ilyesmi? Csak úgy a semmiből, egy átkozott hitetlen fényes nappal végezzen Mohamed alázatos szolgájával? Világ csúfjára az itteni és a vásározó gyaur kutyák szeme láttára? Hallatlan! – tajtékzik az aga.
Folytat …Ezerhétszázhét Böjtelő havának utolsó napjaiban járunk. A tél alig-alig enged szigorából a Dunántúl felett. A falvak népe télvíz idején még az esztendő napjaiban Bottyán generális uram dunántúli főkapitány parancsára barmaival, gabonájával az erdőkbe és mocsarakba fitptt Rabutin és Starhemberg labanc tábornok uramiék több mint húszezres serege elől.
Folytat …