Lapis Erika a Nonius Pódiumban

Két kiváló zenész társa, Tóth Katalin zongoraművész és Mészáros Melinda harmonikaművész társaságában adta elő a Vízi Színházból jól ismert és méltán népszerű “Párizs ege alatt” című estjét, amely minden idők egyik legnagyobb sanzoncsillagának, Edith Piafnak állít emléket.

Mint az megyeszerte ismeretes, a Sásné Balda Dorottya által évekkel ezelőtt életre hívott Pódium értékelvű előadásaival bizonyítja, hogy kisvárosi körülmények között, Tháliának egy ilyen csöppnyi játszóhelyén is lehet magas szintű színházkultúrát művelni. Korábban szó esett egy Meister Éva sanzonestről is, ám a Szolnokon élő nagyszerű színművész megbetegedett, így került sor Lapis Erika meghívására. Annál is inkább, mivel a Dunaújvárosi Kamaraszínház kiválósága erős családi szálakkal kötődik Mezőhegyeshez. Anyai nagymamája, Suhajda mama és nagybátyja, Suhajda Tibor ma is ott élnek a legendás 47-es majorban, ahol egykoron József Attila házitanítóskodott makói diákévei alatt.

Jelen sorok írója mint az est felvezetője kapott meghívást, az évek óta tartó szakmai barátság jegyében. S ha már a majorokat emlegetjük, jómagam a belső-bereg pusztai 57-es majorban töltöttem néhány hetet barátaimmal, amikor még jócskán dívott az építőtábornak nevezett mozgalom.

Visszatérve a jelenhez, Patkós Éva, a Túri Olvasókör tagja társaságában verőfényes gyönyörű időben, csipkepagodaként pompázó gesztenyék és évszázados platánok lombsátrain keresztül érkeztünk a Nonius gyönyörű parkjába. Az est a Mezőhegyesről indult sokoldalú művész, Sás Péter – ebben a nyári idényben a Sümegi Lovasszínházban játszik – néhány szavalatával indult. Nem kis örömünkre elmondta Nadányi Zoltán: Ezüsthálóval fogtak című örökbecsű költeményét, amelyből kereken 75 esztendővel ezelőtt minden idők egyik legnagyobb magyar filmes melodrámájának betétdala, az “Ez lett a vesztünk” megszületett Polgár Tibor szerzeményéből Karády Katalin számára. S ha már a Halálos tavasz egy pillanatra megidéződött, a helybéli publikum nagyon nagy szeretettel fogadta Sás Pétert s a mögé részemről fűzött néhány gondolatot, hiszen 2013-ban a Magyar Kultúra Napján jónéhányan fakadtak könnyekre a Pódium nézőterén Liszi Melinda játéka hallatán.

Természetesen a szívek és a szemek Lapis Erikának köszönhetően vasárnap sem maradtak szárazon, mivel ő maga is azon művészek közé tartozik, zenész kísérőivel együtt, akik a végletekig tudják felkorbácsolni a nézők érzelmeit. S erre, ez a puritán és nemes egyszerű prózai keretbe ágyazott előadás kiváló alkalom. Ebből a leegyszerűsített háttérből zengtek, zúgtak és ragyogtak fel a nagyérdemű előtt mindazon Piaf darabok – Az idegen, Himnusz a szerelemhez, Könyörgés, a Padam-padam, a Marlene Dietrich tiszteletére megidézett Lili Marlen és társai – amelyek mindaddig lázban fogják tartani a Piaf rajongók millióit szerte a világon, amíg a néhai “kis párizsi verébe” emléke létezik. Hozzáteszem, hogy legyen az bármilyen zenés vagy prózai produkció, egy-egy ilyen már-már szobaszínházi körülmények között, kézzel tapintható testközelből rázúdítva a közönségre, belekalapálva a dalokat a lelkekbe ez esetben is felért egy lelki gyógyítással. Bárki a széksorokból tapsolva, dúdolva átélhette ezen az estén is, a színháznak mint a művészetek királyának utolérhetetlen csodáját.

Még a nap történéseihez tartozik, hogy mind a Pódium, mint a Noniusba érkezett szállóvendégek hazavihettek egy-egy darabot a Szarvasi Vízi Színház – ne feledjük, immár Magyarország egyetlen hatvannapos folyamatos színpadi kavalkádot biztosító szabadtéri színháza – idei programjából.

Lapis Erikáék azzal búcsúztak tőlünk, hogy a nyáron több alkalommal is találkozhatunk velük a Vízi Színházban Szarvason.