Besenczi Árpád briliáns vendégjátéka Szarvason

Egyebek közt olyan színészlegendákkal, mint Major Tamás, Fónay Márta, Gábor Miklós és mások. Gyerekkori élményemet megsokszorozta, hogy apánk lévén nem csak színházrajongó – fiatal korában hivatásos színészekkel is játszott kedvtelésből -, de Arany balladái mellett Petőfi versek szerelmese, s a remekművet nem egyszer ő maga is végigolvasta otthon nekünk a hosszú téli estéken.

Az utóbbi években megismertem néhány színpadi megközelítést is, ezért élénk izgalommal vártam Besenczi Árpád hétfő esti vendégjátékát. Annál is inkább, mert boldogult emlékű író és publicista barátom, Siposhegyi Péter fanyar humorú darabjában 2001-ben a siófoki szabadtéri színpadon láttam élőben ezt a színházi fenegyereket játszani.

A négy esztendeje a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat igazgató színművész estjét házigazdaként dr. Bencze Sándor háziorvos vezette fel. Alapos pályaismertetőjéből a nagyérdemű egyebek közt megtudhatta, hogy a művész eredetileg tornatanár szeretett volna lenni, aztán jogot végzett, s többszöri próbálkozás után kötött ki véglegesen a színház világánál.

Ami e mostani produkciót illeti, az felért egy briliáns jutalomjátékkal. Besenczi a jelzésszerű díszletek, a korhű magyaros jelmez és a zseniális zenei effektek eszköztárát is bevetve, zseniálisan és könyvet idéző kacagtatással formálta meg a vígeposz valamennyi szereplőjét. Kézzel tapintható módon olyannyira, hogy a közönség mind a templomban, mind a falu kocsmájában, vagy a bíró házánál otthon érezhette magát. Abszolút testközelből élhette át a Szélestenyerű Fejenagy, Harangláb, a Szemérmetes Erzsók, Csepű Palkó, az amazontermészetű Márta és a többiek kacagtató kalandjait és szerelmi hevüléseit. S ha kedve úgy hozta, röhöghetett is: Besenczi Árpád a történet első percétől kezdve az utolsóig egy klasszikus filmburleszk értékeit is felvonultatva játékában, mindvégig ostrom alatt tartotta közönsége rekeszizmait.

A borús idő ellenére több százas nagyérdemű kiválóan szórakozhatott. Köszönjük, Igazgató Úr!