Tomboló fieszta a Szarvasi Vízi Színházban

Ennek hiányában szombat este a rendezőknek és a szereplőknek be kellett érniük a teltház adta látvány mámorító érzésével. Így két estén át valódi “Illés fieszta” zajlott a Vízi Színház színpadán és nézőterén.

Tied a világ! – hirdette már hónapokkal ezelőtt jónéhány rangos tv-csatorna a Zikkurat Színpadi Ügynökség, a Játékszín és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkcióját. Pestiesen szólva már a díszlet sem volt piskóta, mivel a Szörényi Örs vezette zenekar egy úgy-ahogy pesti lakás, retro bulizós hely hátterében egykori Illés plakátok szemet és szívet-lelket gyönyörködtető rengetegében foglalt helyet. S hogy még inkább megdolgozzák a nagyérdemű örökifjú részének érzelmeit, a háttérben az állványos galéria tetején játszó ZENEKAR (SIC!) feje fölött kigyúlt az Illés eredeti emblémája. Az az öt betűből és tüzes szekérből álló figura, amely évtizedekkel ezelőtt kitűzők százezrein is megjelent a bulizni vágyó ifjak ingén, blúzán, farmerdzsekijén. S azt egyfajta profán kegyszerként viseltük.

Az Illés Zenekar húsz, az idők végeztéig fennmaradó klasszikus slágerére Szente Vajk kanyarított egy habkönnyű librettót. S emiatt minden úgy zajlott, ahogy azt a nagyérdeműnek ígérték.

“Egyszer négy fiú egy dugába dőlt lakásavató buli után hazakullogás helyett lelkesen énekelni kezdett. Ez nem így történt, de akár így is történhetett volna. Betoppant a pizzafutár lány, aki szintén ismerte az összes dalt. Így is lehetett volna. És úgy is, hogy a szomszéd egyáltalán nem találja hangosnak a zenét és nem csörtet fel fenyegetőzve.” Szóval valami ilyesmi. Ehhez képest a házigazda Hodálik Pál alpolgármesterünk mókás tévedése következtében Feke Tamásra keresztelt Pál, Serbán Attila, Vastag Tamás, Gulyás Attila, a hülyéket állandó jelleggel zseniálisan alakító Csomós Lajos és Gubik Petra kirobbanó játékkedvvel a briliánsan döngető zenekarral együtt parádésan énekelték végig a dalokat. Így mire a sztár-meglepetés vendég, Szörényi Levente betoppant a buliba, szűnni nem akaró tapsorkán tombolt a nézőtéren.

A végletekig felspanolt közönség hangulatára jellemző, hogy a ráadás ráadásaként felzúgó és feldübörgő nótát, a “Little Richard énekel”-t egyetlen éneklő, csápoló, táncoló révületbe zuhant tömegként bulizta végig helyéről felállva a nagyérdemű. Mondhatnók ez a szarvasi közönség igazi arca. Ha úgy tetszik, ki-ki vérmérséklete szerint az egykoron volt – ma már a legendák magasában létező – Budai Ifjúsági Parkba képzelhette magát.

A Szente Vajk rendezte előadás az utóbbi évek sokadik elemi erővel kitörő sikerét hozta meg. Valóságos színházi örömünnepként. Mert az önnön magát is felkorbácsoló ifjú szereplőgárda itt, Szarvason felülmúlhatatlan színvonalon döngette végig. Igazi retro-káprázatként. Vagy még ennél is többet kaptunk tőlük. Tiszta szívből köszönjük!