Eszenyi Enikő varázslatai Szarvason

A számtalan színpadi és filmes szereppel s harmincnégy rendezéssel bíró igazgatója a Vígszínháznak már a szarvasi vendégjáték puszta hírével is tömegeket mozgatott meg. Így egy élő színészlegendához méltó módon “A gyönyörben nincs középút” című önálló estje kezdetére ismét teltházas állapotba került a nézőtér. Jelzem, ez már sokadik alkalom a mostani évad ezen műfajú ingyenes előadásainak sorában.

Mint azt Fekete Péter, a Jókai Színház igazgatója megfogalmazta, a keddi előadással újfent egymilliós ajándékkal lepte meg a hálás szarvasi közönséget. (Nagyjából ennyi lett volna a színház bevétele jegyeladások esetén. S ne felejtsük, ez volt a hatodik ilyen alkalom…)

Bődi János, az INTEGRÁL Építő Zrt. elnök-vezérigazgatójaként – mint házigazda – köszöntőjében kitért a Vízi Színház építésére, illetve a Jókai Színházat érintő személyes kapcsolataira is. Végül dióhéjban felvázolta a Jászai és Kossuth-díjas Érdemes Művész lenyűgözően gazdag eddigi pályáját.

Eszenyi Enikő neves zeneszerzőt, Darvas Ferencet hozta magával. A jeles színpadi szerző ezúttal is kitűnő és briliánsan könnyed zongorajátékkal szórakoztatta a nagyérdeműt. Az Eszenyi Enikő által megjelenített sanzonok, versek és novellák a kétrészes produkció egésze alatt minden részletükben a tömeghipnózis állapotába juttatták az egyébként eddigiekben is magas szintű színházi élményekkel elkényeztetett nagyérdeműt.

Eszenyi olyan tűzzel és megjelenítő erővel játszott itt Szarvason is egyetlen sírós-nevetős rapszódiaként, ahogy a mindenkori legnagyobbjaink tudnak játszani. A valaha élt színészóriások – mondhatnók Fedákot vagy Bajor Gizit, Jászai Marin át Blaha Lujzáig -, a mostani legnagyobbak játékát és az utánuk jövők játékát is beleértve.

Erre a csodára, a Színház hol pokolra hulló, hol csillagokig ívelő ősvarázsára jelzőket találni és megfogalmazni lehetetlen és fölösleges. Gondolhatunk akár a beemelt kortárs írásokra, a Brecht-Weill balladákra, vagy a megrendítően megformált Szirmai-Szép Ernő sanzonra, vagy a slusszpoénként a Körös vizén megénekelt Hajmási Péter betétre a Csárdáskirálynőből. S ezen példák sorolása is szükségtelen, mivel Eszenyi az est részleteiben, de egészében is az összeurópai színházművészet szintjén – annak is legfelső polcán – ajándékozott meg minket a Vízi Színház történetének egyik legkiemelkedőbb élményével. S mindebbe belefért egy ifjú szerelmespár lánykérő akciója, de még Fekete Péter utólagos szülinapi köszöntése, nem beszélve a rögtönzött gyorsfürdőről a Körös smaragdzöld vizén.

Egy élő színészlegendának köszönhetően, aki nagyságához mérten megilletődve és a legemberibb közelségben nyugtázta a szarvasi közönség forró rajongását. Mondhatjuk, ezen az estén még a csillagok is másképp ragyogtak a Körös fölött. A Vízi Színház egésze tokkal-vonóval, nézők tömegével, házigazdástul együtt kivirágzott. Nem véletlen. Mára a Szarvasi Vízi Színház Magyarország legkihasználtabb szabadtéri játszóhelye. Ahol a legnagyobbak is játszanak.