Szarvas István a Baráti Kör sátrában

A lezúdult égi áldás ellenére voltak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor a tömeg valósággal hömpölygött a megújult Templom téren, a Kossuth utca és a Vajda Péter utca sátrai, házikói és a különlegesen kialakított “udvarok” egzotikus és romantikus sikátorai között. Jelen írásunkban távol áll az összesség igénye, csupán szombati benyomásainkat próbáljuk megosztani Olvasóinkkal. Ahogy mi láttuk.

Szombat kora délelőtt indultunk útnak, amikor éppen úgy tűnt, kegyeskednek eldugulni ideiglenesen az ég csatornái. Otthon, a Bajcsy-Zsilinszky utcában éppen a negyedik mázsa lekvárt kavarták. Marika néni, Erzsike néni sürgölődtek a két rézüst körül. Természetesen lekvárunk tradicionális alapon volt születőben a sok évtizedes hagyományokhoz képest. Az üstök alatt jórészt akác lobogott, a kézi kavarók pedig pompás ízű beszterceiben mozogtak, ami szigorú kézműves alapon, darálatlanul került az üstökbe. A későbbiekben egy népes budapesti csoport volt érkezőben, hogy vásároljon ebből a nemes, papucsba vagy éppen kelt kiflibe való anyagból…

A délelőttben a Templom téri nagy sátorban ottjártunkkor éppen a Székely diákjai adtak többszörösen visszatapsolt zenés-táncos műsort, pergő és látványos stílusban. A sátrak között már ekkor egyetlen illatkoktéllá vált a kürtöskalácsok, lángosok, bográcsos pörköltek, babgulyások, kapusznyikák ínycsiklandó illatfelhője, a helyszínen kavart készülő lekvárok hamisítatlan illatával. A standokon feltűnt akoromfekete beregi lekvár – arrafelé más technológia alapján jó ideig magozatlanul főzik -, a nagy mennyiségű japánszilva gázláng felett kavarva, a vitorlás kavaró és mindenféle üveges és szilkés lekvárcsoda.

Kipakoltak melléjük mézes standjaikkal méhészeink is – akác, vegyes virág s ki tudja hányféle termékkel -, a kézműves szappanosok, népi kerámiások, iparművészek, fazekasok és számtalan más portékát kínálók. Első látásra talán a hazai szilvalekvárt és aszalt szilvát kínáló őstermelők voltak a legkevesebben. De ez sem biztos, lehet, hogy  vasárnapra mindenki csak ízlésesen agyusztált és felöltöztetett áruval állt ki a standokra.

A Szilvanap bejáratát – nevezzük ezt Borsodi díszkapunak – a Kossuth utca nyugati szakaszának közepén állították fel. Ettől kezdve a Templom téren és a Vajda Péter utcán kígyózott két oldalt a sátortenger, házikókkal vegyesen. Hozzátesszük, egy ekkora kaliberű, belső látványaiban és elrendezésében tökéletes össznépi vigasság minden kijárata és bejárata felől a jövőben megérdemel a Kossuth utcai “kapuhoz” hasonló felöltöztetést, akár a Szabadság, akár a Vasút felőli végeknél.

Tegyük hozzá, ez a mostani abszolút városképi és műemléki környezet a legtökéletesebb a Szilvanapok történetében. Ezért fontos, hogy a még átutazó, átautózó közönség szemét is kiverje jónéhány látványelem…

Visszatérve a sokadalomhoz, mind a civil, mind a vendéglátós standok, borsátrak és egyebek, beleértve a Tourinform és a Cervinus Teátrum standját is, mintaszerű köntösben köszöntötték a vendégek és kilátogató szarvasiak ezreit. Az egész napi hangulatot rengeteg rendezvényelem fokozta. Így a gólyalábasoké, a bábszínházé, a felvonuló táncosoké és sorolhatnók. A délutáni és esti, illetve délelőtti műsorokban mindenki megtalálhatta a magét, ízlésének és korának megfelelően. (Ez még akkor is igaz, ha az időjárás szeszélye miatt a Péter Szabó-koncert elmaradt.)

Stílszerű hagyományőrző tárlattal, szilvás témában várta látogatóit a Tessedik Múzeum. Természetesen a Szilvanap sem maradhatott el a Szárazmalom őrlési bemutatója nélkül, ahol lehetett totózni vagy éppen “békerozsból” őrölt lisztet is kóstolni.

Szarvas Város Baráti Köre meghívására Gyöngyösről is érkeztek barátaink: ottani jeles lokálpatrióták, a Gyöngyösi Játékszín egy-két tagja is. Pálos Béla elnök vezetésével pedig szép számmal képviseltette magát a Baráti Kör fővárosi csoportja is. A nap folyamán a Baráti Kör sátrában olyan illusztris arcok is feltűntek, mint Misur György nyugalmazott nagykövet, Babák Mihály polgármester, Gaál Roland és dr. Skorka András, járási hivatalunk vezetői vagy dr. Szenes István nyugalmazott megyei fővadász, városunk jeles csontfaragó művésze.

A sátor vendégeinek ellátásáról a hölgyek gondoskodtak különleges házi süteménnyel és az urak különleges szilvóriumok és borok formájában. A Galéria hangulatos standján elfogyasztott közös ebéd – Galáth Krisztián-féle bográcsos babgulyás, kapusznyika és társai – elfogyasztása után a Kör sátra jócskán megtelt. Megérkezett Seregi Zoltán, a Jókai Színház igazgatóhelyettese is.

A nap egyik fő attrakciójaként itt, a sátorban mutatta be Szarvas István, a kortárs hazai újságírás jeles személyisége Újra kérdeztem. Válaszoltak! című legújabb interjúkötetét. A jeles szerzővel Szenes János beszélgetett, majd a baráti csevej rögtönzött könyvvásárral és további barátkozással folytatódott. Szarvas István elutazása előtt kapta meg Babák Mihály polgármester ajándékát, a Városunk Szarvas Olvasókönyvet….

A délután további részében százak meg százak csodálták meg a Körös legújabb ékességét, a Vízi Színház előtt pompázó hétágú szökőkutat és nagy sétákat tettek a szemet gyönyörködtető felújított szarvasi belvárosban.