Hírforgó

Egybeforr a jelen és a múlt Kondoros városkönyvében

Mindig jóleső érzés – amolyan olvasói magán könyvünnep – kézbe vennem a magyar tájak bármelyik kedves településéről megjelent krónikát, útikönyvet, albumot.


kondoros_boritoKülönösen, ha az szűkebb pátriánk, Békés megye, vagy hozzánk közeli településről szóló munka. Így került hozzám a napokban a Kondoros – Kisvárosi séták alcímű ragyogó minőségű kötet. Azt gondolom a könyv első olvasatára is, hogy Kondoros Város Önkormányzata a lehető legbölcsebben döntött, amikor ezen image-könyv megírását és szerkesztését egy ízig-vérig tősgyökeres kondorosi íróra, Nyemcsok Lászlóra, a Békés Megyei Hírlap jellegzetes egyéniségére bízta. Aki kiváló érzékkel,mondhatni modellértékkel válaszolt a megírással a vissza-visszatérő kérdésre: “Hogyan kell egy jó városkönyvet megírni? Hogy az egyszerre legyen izgalmas, élvezetes, valóban sétára invitáló színes olvasmány.”

Nyemcsok László rendelkezik a műfaj magas szintű műveléséhez elengedhetetlen írói adottságokkal, miszerint képes egyszerre tartalmasan, ugyanakkor élményszámba menő magazin – urambocsá’ bestseller – stílusban írni. Az igényesen válogatott képanyag száz százalékban illik a könyv témáihoz.

– Ez az album egy kisvárosi sétára invitál, hogy honnan indultunk, hol tartunk. Mit tettünk le közösen az asztalra, amire méltán büszkék lehetünk, amit a hazánk vendégségébe érkezők is értékelnek – fogalmaz Köszöntőjében Dankó Béla polgármester.

S hogy honnan indul az olvasó kondorosi sétája? A “betyárfészektől”, ahogy a könyv írója nevezi a város legnevezetesebb épületét, a Kondorosi Betyárcsárdát. Minden és mindenki megszólal a csárdára vonatkozó lapokon, az építés eredetétől kezdve Rózsa Sándor legendáján át egészen a neves színművész, Oszter Sándorig, de mesél a néhai neves vendéglős, Farkasinszki András unokája, Kovács Pálné is. Lévén ő is másfél évtizedig vezette a csárdát. Sőt mi több, irodalomtörténeti és gasztronómiai kuriózumok is elénk kerülnek. A jelen s a jövő mesteri módon ötvöződik a könyvben a múlttal. Jó példa erre az óvoda és bölcsőde fejújítására vonatkozó olvasmány.

Az Emlékek a Hősök terén vagy a Fő téri barangolás című olvasmányok láttán aligha lesz olyan vidéki olvasó, aki ne kapna kedvet, hogy újra és újra bejárja az egyszerre relikvikus és romantikus helyeket.

A hagyományőrzés nagyszerű példáival találkozhatunk, akár az ’56-os mártír Laurinyecz András, akár az öttusa-király Balczó András emléktábláiról szóló részben. Elmaradhatatlan az iskolai, könyvtári és sportbéli értékek felmutatása. Ahogy a népi, népi iparművészeti helyi értékek gazdag tárházának bemutatása is. Még a kötet képei láttán is exkluzív látvány fog meg bárkit, a záportározó és csónakázó tó képeivel. Teret kapnak az élő ipari és agrárvállalkozások, a népi mesterségek. Ahogy a gasztronómia ínycsiklandó világa se marad el, lévén Nyemcsok László maga is neves ínyenc szakértője és méltatója Kondoros ízvilágának.

Műemlékek, díszpolgárok és Betyárnapok színes kavalkádja keveredik a város világhírű vagy országos hírű elszármazottjainak bemutatásával. Örvendetes, hogy a Betyárnapok legszebb felvételei döntő többségében a Csárda környéki helyszínen és remek fő téri környezetben készültek az elmúlt évek legszebb ünnepei – így a Városavatás – kapcsán.

S hogy teljes legyen a mű, a jeles szerző kitér a közlekedés tradícióira – mint a műemléki jelentőségű Vasútállomásra – és a jelen motorosaira, kerékpárosaira is. Jut bőven gondolat a helyi civil erők dicséretének, az élő turisztikai attrakcióknak is. Megjelennek a testvértelepülések, Nagysalló, Hahnhofen, Küsmöd és Bős is a gazdagon illusztrált lapokon. Végezetül találkozhatunk a fiatal város 1990 óta megválasztott polgármestereivel, jegyzőivel egy frappáns felsorolásban. Hozzáteszem, a bámulatra méltó műben számtalan szarvasi kötődést és szálat fedezhet fel az olvasó. A neves lokálpatrióták sorában megszólal dr. Melis János, Szarvas város jegyzője, a régmúltból pedig említhetjük akár Zlinszky, akár a Petrovics-Petőfi vonalat is. S legnagyobb örömömre a szerző megemlékezik néhai Rindó József kiváló történelemtanár és helytörténész – Kondoros díszpolgára (1996) – munkásságáról is. Ő múlhatatlan érdemeket szerzett a Petőfi és Rózsa Sándor kultusz ébrentartásával.

Mindez csak egy töredék gondolatsor a Kondoros című könyv kapcsán. Bízom benne, mind a kondorosiak, mind a városba látogatók számára hangulatot teremt Kondoros értékeinek felfedezéséhez. Úgy hallottam, a kötet eljut minden kondorosi család könyvespolcára. Ott a helye. Ahogy más közkönyvtárakban, így a mi Városi Könyvtárunkban is.