Ládafia, azaz mesés táncjáték az egész családnak

A híres műhelyek, testvérművészetek ismét együtt készülnek a Ládafia című mese-táncjáték október 8-ai bemutatójára.

A Jókai Színházban mindig fontos szempont, hogy más társulatokkal együttműködve hozzanak létre produkciókat. Így született a budapesti ExperiDance társulattal A Hang, a Frank Sinatra darab, most pedig az országosan ismert Balassi Táncegyüttes a partner – kezdte a szeptember 30-ai sajtótájékoztatót Ragány Mihály marketing- és sajtóreferens, majd sorban színpadra szólította és az előadásról kérdezte az alkotókat és a közreműködőket.

Ifjabb Mlinár Pál először a szerző, rendező és koreográfus szerepében a Ládafia keletkezési körülményeiről beszélt, majd természetesen táncra is perdült. Egy meglévő darab átdolgozott változata kerül színre, 1995 februárjában mutatta be a színház a Balassi Táncegyüttessel közösen Az égigérő fa című mesejátékot.

– Az előadást akkor édesapám rendezte, koreografálta, fantasztikus sikerrel ment, azt a sikert szeretnénk most mi is meglovagolni. Együtt lépünk fel táncosok és színészek, belekontárkodunk egymás szakmájába. Nem egyszerű a feladat, hiszen a színészeknek bizony mozogni, táncolni kell, nekünk meg megszólalni, színészkedni – mondta az ifjabb Mlinár Pál.

Arra a kérdésre, hogy a táncos miként érzi magát rendezőként, azt felelte, nem könnyű feladat, de „szükséges olykor más vizekre evickélni”. A színészekkel közösen minden működik, sokat segítettek a produkció létrehozásában. Nagy munkával, de sikerült elérni, hogy a táncos jelenetek immár „megállnak a lábukon”.

A történetről annyit tudtunk meg, hogy az egy „mix”, a szerző klasszikus mesékből gyúrta össze, van benne minden, ami egy jó meséhez kell. A szegény legény a nyomorúságból a csúcsra jut, az ősellenség itt is a sárkány, belecsempészték a válogatásba a huszár vonalat, de lesz a színen vitéz és kovácsmester is.

Falusi László, a Ládafia zeneszerzője, népzenész, zenepedagógus szintén részt vett a majdnem húsz éve bemutatott mesedarabban, akkor a Békés Bandában muzsikált, a zeneszerző Szokolay Balázs volt. Elmondta, szívesen fogadta Palkó felkérését, hiszen az autentikus népzenében, feldolgozásokban mozog, de a stilizálás sem áll távol tőle, művében elsősorban hangulatokat igyekezett kifejezni, az eredeti zenén keveset változtatott.

Kedvcsinálónak egy jelenetet láttunk, a prózai beavatás után A huszárok táncát. Előtte azonban, amíg a fiúk öltöztek, ifjabb Mlinár Pál immár huszár viseletben újabb hasznos információkkal szolgált. Mivel gyerekdarab készül, nem lesz több 55-60 percnél, és igyekeznek olyan hangvételt megütni, amely a kisgyerektől a szülőig minden korosztálynak szól, az előadást igazi családi eseménynek szánják. Folyamatosan táncolnak majd, végig „hömpölyög az esemény a színpadon”.

A pörgős jelenetben azt láttuk, amikor az öt huszárhoz be akar állni Szerencsés Dániel, akit Mlinár Péter alakít, így már két fiú képviseli a népes, táncos családot. A teljes előadásban még két lány jön, Zsuzsa és Katalin. Sőt, a jelmezeket Péterrel együtt édesanyjuk, Kolarovszki Mária készítette, ahogyan régen Az égigérő fához is.

A hangulatos bemutató után Ragány Mihály a színészeket szólította színpadra és Lenkefi Zoltánt, a bábszínház igazgatóját, ezúttal díszlettervezőként. Mészáros Mihály, aki majd a Mesélőt és a Postást játssza, úgy véli, jó együtt lenni a színpadon a táncosokkal, de ő inkább marad a kaptafánál, a prózát próbálja legjobb tudása szerint hozzáadni az előadáshoz. „Mindenki azt tegye, amihez a legjobban ért!” Dolgozott már együtt Palkó édesapjával, aki azt kérte tőle, „csusszantóval” jöjjön be balról a színpadra, aminek majdnem baleset lett a vége… Csodálja a táncosokat, olyanokat ugranak, ami fizikailag, elvileg szerinte lehetetlen, nekik mégis sikerül, de újabb figurával nem próbálkozik. A huszár tánchoz újra kéne születnie.

Komáromi Anettet, Szusznyaváriné megszemélyesítőjét is tanította Pali bácsi táncolni, és Anett imádta, amilyen alázattal szolgálta a művészetet. Nagyon kell figyelnie, igyekszik jól teljesíteni, de a táncosok profizmusával nem lehet felvenni a versenyt – hangsúlyozta színésznő. S azt ígérte, hozzá illő, humoros, vicces, kacérkodó figurát játszik majd.

Lenkefi Zoltán arra emlékeztetett, hogy húsz éve, amikor édesapja, a bábszínházi legenda, Lenkefi Konrád a bábokat tervezte, még gyerek volt. S milyen a bábosnak a táncosokkal együtt dolgozni?

– A táncszínházhoz másképpen kell hozzáállni, mint a bábhoz, mert itt kell a hely, nem foglalhatom el díszletekkel az egész színpadot. Pali kevesebb dobogót akart, én többet. Végül öt elemnél maradtunk. Mindenből lehet minden, ahogyan a bábnál is. Remélem, hogy élvezhető darab lesz, szeretnénk a régi sikerhez méltó előadást létrehozni, ebben egyetértünk – nyilatkozta Lenkefi Zoltán.

A sajtótájékoztató végén Ragány Mihály bejelentette: a hagyományoknak megfelelően, mint minden mesedarabnál, most is közös játékra, alkotásra hívják a gyerekeket. Készítsék el a történethez a legszebb, legkülönlegesebb ládafiát! A zsűri tíznél is több gyermeket jutalmaz majd meg az alkotásáért.

S ezzel a hagyományoknak még nincs vége, mivel a Balassi Táncegyüttes és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójában készülő mesejáték dramaturgja – ahogyan számos korábbi irodalmi mű színpadi változatának is – Zalán Tibor József Attila-díjas költő, író.

A táncosok, huszárok, udvarhölgyek, boszorkányok között a Mlinárokon kívül Vaszkó János, Mochnács Renáta, Gaál Petra, Hankó Tamás, Bacsa László, Korom Gábor, Szekerka Anita és Csarnai Anita lép fel. A sajtótájékoztatón megszólaló művészek mellett Szőke Pál Szusznyaváriként, udvari hoppmesterként pedig Nagy Róbert képviseli a színház csapatát. Premier október 8-án 15 órakor.