Derzsi Györggyel indult a Cervinus évad

Minden bizonnyal a közönségkedvenc varázslatos énekhangja is sarkallhatta Varga Emesét, a Komáromi Jókai Színház sokoldalú szerző-dramaturgját, hogy alig több mint egy órában Soóky László és Lehár Ferenc írásaiból színpadra álmodja és alkalmazza a világhírű operettkomponista életének néhány meghatározó mozzanatát. A rendezőként most debütáló Benkő Géza színművész – többoldalú zsenialitása lévén nem idegen világot jelentett számára a feladat – az egyszemélyes színházi tér, díszlet és jelmez lehetőségeit is kihasználva a közönség által minden tekintetben fogyasztható előadást teremtett mind Varga Emese, mind a színész-barát Derzsi együtt munkálkodásából.

Szerencsés módon a hazai színpadi világban évek óta reneszánszát élik a XX. századi művész nagyságaink életét megjelenítő monodrámák, egyszemélyes vagy többes zenés kamarajátékok. Lásd Fedák Sári, Domján Edit, Szécsi Pál életművének különböző rendű-rangú megközelítéseit. Nem beszélve a szarvasi színházrajongók előtt jól ismert és közkedvelt “Szerelmem Sárdy”-ról, vagy a monodráma és a pódiumjáték műfaji határait súroló “Pályám kezdete a szerelem kereszttüzében” című Karády darabról. (Utóbbi nem tévesztendő össze a mostani többszereplős K. u. K. darabbal.)

Maradva a “Szép álom, szállj szívemre” című Lehár Ferenc életét, emberi vergődéseit, szerelmeit és ünnepeit felmutató műnél, velősen kimondhatjuk: NAGYBETŰS SIKERRE ÍTÉLTETETT. Ez akkor is igaz, ha ezen a mostani évadnyitó játékesten néhány szék üresen maradt. A tiszta értéket felvállaló művekkel olykor ez is megeshet. Ám biztos vagyok abban, hogy például az október 7.-i kondorosi előadáson a csilláron is ülnének, s a legközelebbi szarvasi is abszolút teltház lesz.

A felhasznált díszletek és jelmezek tökéletesen beleillenek az adott kor miliőjébe. Ahogy a beválogatott nagy Lehár-slágerek is valósággal új értelmezést – pontosabban egy kicsit új olvasatát is – kapva pontosan ülnek a történet szerinti dramaturgiai helyükön. Gondoljunk akár a Merre a nagy erdőre – megrendítően érzékelteti Derzsi a Trianon utáni keserves életérzést -, vagy akár a Vágyom egy nő után-ra, amely ezen a színpadon kézzelfoghatóan a komponista saját szerelmi életet feltáró tükreként villan elénk.

Ügyes már maga az indulás is, amelyet a Művész és a Siker találkozásaként is olvashatunk. Annál is inkább, mert Lehár már 1902-ben a Bécsi kisasszonyok c. operettjével hatalmas sikert aratott a császárvárosban. S bármennyire tartjuk őt magunkénak – magyarán magyar operettszerzőnek -, ő volt az, aki annak idején megújította az 1900-as évekre kimerevedett és kiüresedett bécsi operett stílusát. Az már nekünk, magyaroknak hab a tortán, hogy ez az olykor Puccini által is megtapsolt és irigyelt zseni, akár a Cigányszerelem, akár a Luxemburg grófja vagy a Víg özvegy dalai lévén úgy vitte végbe ezt az újítást, ahogy azt csak egy magyar földön született és magyar zenei bölcsőben ringatott géniusz képes. Utóbbi olyannyira igaz, hogy Lehár első komoly zenei tanulmányait a Nemzeti Zenedében végezte Budapesten, bizonyos Tomka István keze alatt.

Megrendítőek a darab apa-fiú kapcsolatát feltáró részei, mivel idősebb Lehár fiára örökítette a katonakarmesterséget. Mély testvéri kötődést és emberi tartalmakat hordoz a darabnak a testvéröccs Antal világháborús katonáskodását és sebesülését idéző rész.

Csak történeti érdekességként jegyezzük meg, hogy a színpadi játékban emlegetett Antal volt az, aki 1919 őszén “Lehár ezredesként” kétezer katonájával csatlakozott Horthy Nemzeti Hadseregéhez. Majd az 1921-es sikertelen királypuccs idején már IV. Károly által kinevezett vezérőrnagyként is hadügyminiszterként kénytelen volt emigrálni Magyarországról.

A darab értékeihez tartozik, hogy jól érzékelteti a második világháború előtti Bécs világát, utalva a későbbi emigrációs évek keserű hallgatására is. Annál is inkább, hiszen utal a kortárs zseni Kálmán Imre Amerikába való költözésére is.

Mindezzel együtt a játék végén a nagyérdemű együtt vallhatja a főhőssel, miszerint “ki kell tartani az igazság mellett, az életben csakúgy, mint a művészetben”. Még akkor is, ha keserédes e vallomás, hiszen ha a darabból nem is, az életműből tudjuk: Lehár 1934 után 1948-ban bekövetkezett haláláig már nem volt a régi. Üstökösszerű operettkomponistai diadalútja tragikus véget ért. Maga az életmű a nyitányban hallottaknak megfelelően, csak “arany-ezüstben” mérhető.

Összességében Derzsi Györgytől szép péntek estét kaptunk. Fokozta az est fényét, hogy az alkotó Varga Emesén kívül végignézte az előadást a Békéscsabai Jókai Színház két kiválósága: Tatár Bianka és Gulyás Attila is.