Életre keltett filmdalok estje Szarvason

Mivel közismerten mesteri módon bánnak a műfajjal, a nagyérdemű teltházközelire töltötte meg a Szarvasi Vízi Színház nézőterét. A tipikusan júliusi estben még színház előtt sokan választották az útba eső cukrászdák és éttermek teraszait egy hűsítő fagylalt vagy üdítő erejéig. A színházban pedig dr. Melis János, Szarvas város jegyzője látta el a házigazdai teendőket, bőségesen kielégítve vendégeit borral, ásványvízzel, süteménnyel. Aszerint, hogy a kedves vendég a nagyszerűnek ígérkező estben miképpen kívánta ínyét fürdetni.

Az est egésze Komáromi Anett jóvoltából egy könnyeden szellemes keretjátékkal lett felöltöztetve. Így azután a vasárnapi játszó-tér célirányosan ötletes egyszerű díszletezésével egyszerre adott irodai, kávéházi és korzói hangulatot. Már önmagában ezzel is megidézve a magyar film első évtizedeit, amikor is a hőskor filmtermésének jelentős hányada kötődött valamiképpen az adott helyszínekhez. Élményszámba ment Komáromi Anett játéka, ahogy Micit – az írógép fölött a tűnt idők filmjeit éppen egy készülő kézirat apropóján – a titkárnőt jelenítette meg utánozhatatlan bájjal, humorral és elvárható nosztalgikus vágyódással.

Nagy Róbert és Liszi Melinda jól összerakott párosként adták elő a nagyjából – a keretjáték szerinti időintervallumban – 1934 és 1965 közötti hazai filmdaltermés válogatott gyöngyszemeit. Az igényes válogatásban elhangzottak egyebek közt Eisemann-Békeffi, Szlatinay-Békeffy-Nóti, de Fries Károly-Kovách Aladár szerzemények az 1945 előtti filmes világból. Mintegy zenei szellemidézés gyanánt elénk hozva a Kabos Gyula, Mályi Gerő, Karády Katalin, Jávor Pál, Latabár Kálmán és kortársaik által fémjelzett filmsikerek örökzöldjeit. A keretjáték nem állt meg 1944-nél – csak megjegyezzük, addig a Kék bálvány születésétől a vészterhes esztendőig 357 alkotást jegyez a magyar filmgyártás -, hanem ezt-azt kedvesen felcsippentve a háború utáni új korszak terméséből is eljutottunk Kiss Manyin és másokon át Sárosi Kati megjelenítéséig, természetesen a dalokon keresztül.

Értéke e nagyszerűen együttműködő művésztrió által elegánsan megkomponált produkciónak, hogy egyrészt elhitették a nagyérdeművel egy letűnt kor tavaszait és nyarait, melyeken a filmmesék szerint a hölgyek még ibolyakék szemmel csodálták a meseautók bejárta halálos tavaszok szédült pillanataiban a csudapesti lokálok édes félhomályát. Az urak pedig sétapálcával brillírozva vallottak szerelmet olykor a „kislány kezeket fel” kerületében is. Abban a világban néha a kastélyokat kölcsönadták, vagy villákat adtak el és havi kétszáz pengő fixszel hőseink könnyen vicceltek. Kétségkívül álomvilág volt az: a meseautók, felemelt gépírólányok, elnökkisasszonyok álomvilága…

Értéke továbbá a szellemes keretjáték kapcsán az estnek, hogy laza könnyedséggel fűzte a filmtörténeti szálat tovább az ötvenes és hatvanak évek vonatkozásában. Említést téve olyan emblematikus filmekről, mint akár a Valahol Európában, A díszmagyar, az Állami áruház vagy akár a Dollárpapa voltak.

A hallatlan eleganciával, ugyanakkor mély művészi átéléssel elénekelt és eljátszott dalok a végtelen népszerűségnek örvendő színművészek részéről nagyszerűen rajzolták fel az egymást követő filmtörténeti korszakok képét, megformálva mindeközben mind Liszi Melinda, mind Nagy Róbert részéről a régi idők filmcsillagait. A nagyérdemű nagyszerű élményektől feltöltődve távozhatott a színházból. Ezt egyebek közt a szűnni nehezen akaró vastaps is jelezte. Mert minden pillanatában hiteles Régi idők moziját láttunk és hallottunk.