Hírforgó, Jegyzet, Képgaléria, Magazin, Média

Szarvason küzdött „A dühös lovag”

A címben jelzett mesés és csodába illő módon a múlt szerda esti játéknap se maradt el a Szarvasi Vízi Színházban.


Míg a délután közepétől a Dunántúlról, a Balatonról és Budapestről hajmeresztő és pusztító viharfelvételek özönlöttek a világhálón, a szegedi meteorológusok egy erős zivatarszelvény beérkeztét Szarvas térségébe tíz óra utánra tették. Mindezzel együtt a Nap Mint Nap szerdai adása is az ilyenkor szokásos intelmekkel, információkkal indult mind Babák Mihály polgármester, mind jelen sorok írója részéről.

Fél nyolc tájban már erős szél fújt a Körös felett, az ég hamuszürkéjét felhőtömbök tarkították, átvonulóban. A jegypénztárban egyfolytában csörgött a telefon, mivel érthető módon sok kisgyermekes család és felnőtt színházrajongó vidékről nem mertek elindulni. Maradt az ilyenkor megszokott riadt érdeklődés.

A fél kilences kezdés előtti percekre azért néhány száznyi lelkes közönség mégis összejött. Tőlük a színpadon dolgozó technikusok és a többiek némi türelmet kértek. Végül baljósan borús ég alatt nem sokkal kilenc előtt megkezdődhetett az előadás. Utólag elmondhatjuk: a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatát az ég abszolút módon kegyeibe fogadta a nagyérdeművel együtt.

Lackfi János: A dühös lovag c. zenés mesejátéka kellemesre hűsült körülmények között kerülhetett színre. Összességében egy anderseni lélekmélységeket felmutató, szívhez szóló szép produkciót láthattunk a keresztes háborúk idején játszódó történetben. A messzi középkor nagy erejű lovagja dühében őrült, lehetetlennek tűnő fogadást kötött. S a remekbe szabott díszletek és varázslatos jelmezek özönében zajló kalandok, megpróbáltatások sora – mint a mesében – minden jó, ha a vége jó alapon ért véget. A csatákon, kihívásokon, megpróbáltatásokon felülemelkedett a hit, a kitartás, a hűség ereje. Győzött a szerelem, mert a dühös lovagot végigkísérő gyertyaláng – táncban, zenében is ragyogóan megformálva – hősünkben a reményt nem engedte kialudni. Így kicsik és nagyok a jeles szerzőtől és a minden elismerést megérdemlő társulat egészétől az emberi jóság örök üzenetét kapta meg.

Ezért a látottakat ki-ki értékelheti belátása szerint, gyermeki szívekhez szóló vagy a mesevilágban önfeledten mártózó „felnőtt gyermekek” játékaként. Egy biztos: a felváltva Itáliában és Jeruzsálemben lepergett kalandok során az utóbbi évadok egyik legszebb meséjét láthattuk.