Bámul az utazó…

Minden kétséget kizárva a tüntetések Szarvason voltak a leghatározottabbak. Mindez csak úgy eszembe ötlik az igen-igen eklektikus pályán döcögő piroskánkon utazva. Mert egyszerre sírni vagy kacagnivaló látványból Túrtól Mezőhegyesig bőven akad.

Ilyen például a pusztabánrévei több mint százesztendős, még pusztulásában is takaros állomásépület. Nagy kár, hogy a MÁV központi kasszája nem tud áldozni egy ilyen műemléki számba menő épület állagmegóvására sem.

Akad jó példa is. Halászlaknál pár éve szépen rendbe tették a régi őrházat. Lakásként hasznosul.

Szarvas állomásbelsője az utóbbi tavaszon példásan megújult. Üdítő cserepes zöldek mindenütt. Tiszta a felújított mosdó. Dicséretes az állomásépület melletti kerékpármegőrző esztétikus kiállítása is. A mostani dinamikus – összevont – állomásfőnökségnek köszönhetően új nyílászárókat kapott a két őrház is. Sajnálatos, hogy a régi raktárépülettel szemközt a sínek túloldalán valamiféle ódon szertárépület roskadozik, düledezik. Ahogy a Klasszikus mondja: „Fedelét a kóbor szelek…”. Erről nem az állomásfőnök tehet. Talán száz öregasszony vagy a Jóisten a megmondhatója, hogy ennek a düledező randaságnak így az Úr 2015. esztendejében ki a gazdája.

Sirató rég lebontott takaros megállója helyére évekkel ezelőtt esőfogó félfedél került. Ez is több a semminél.

Ahogy Csabacsűdöt elhagyva a kis piros tovazörög, a kisszénási „lapos kutyaól” láttán mindig szeretettel gondolok a gyerekkoromban ezerszer megcsodált gyönyörű egyenletes toronyépületre. Valami ügyeletes hülye romboltatta le.

Nagyszénás gyönyörű ikertornyos állomásépülete is így járt. Na jó, a szocreál lélekgyilkos formavilága mentén az új épületből még csak-csak kihoztak valamit…

Kiscsákó, a számtalanszor megénekelt Kiscsákó megállója a hazai vasút modernkori non plus ultrája. A félfedeles budira hajazó betonbunker páratlan szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Akár egy időn és emberen túli vadkeleti végeken lennénk. Miért is? A gyanútlan és jámbor utas euro per komfortérzetét és vágyát az útra egy mindkét oldalról 3-4 téglával alárakott deszka fokozza. Tavaszonként és nyaranként a mellette lévő gaztenger se piskóta. De egyszer-egyszer azt csak-csak ritkítják. A szintén egykoron kedves megállók és házikóik a felszámolt Pálmatérnél és Hajdúvölgynél rég eltűntek.

Azért jó rájuk emlékezni – tűnődöm, ahogy Orosházára érünk. Na, az itteni helyzetről már írtam. Ezért legközelebb, ha igazán utasbarát helyről kedvem támadna értekezni merő nosztalgiából, minimum Szolnokig kell vonatoznom. Európa irányában.