Vártúrákon az aranykorosok

Az utazás során több helyen ismerkedtünk Magyarország nevezetességeivel. Az első napon rövid pihenő volt Egerszalókon, ahol az átépített fürdőt, szállodát és a természeti forrás szépségeit tekintettük meg. A busz következő megállója Szépasszony völgye 16. pincéje volt borkóstolással, melyhez zsíros kenyér biztosította a borkorcsolyát. A szállásra érkezést megelőzte a Kékestető tiszta levegőjének beszippantása.

A szállásfoglalást finom vacsora követte, előtte némi tüzes víz kínálásával. Az este borozgatással, beszélgetéssel, nótázgatással telt.

A pénteki napi szabad volt, kötetlen program szerint a környék járása – többek között Galyatető, Mátrafüred, Gyöngyös.

Szombaton volt a fő attrakció: a nógrádi várak bejárása. Első volt a szlovákiai füleki vár, ahol idegenvezető segített a vár és a benne lévő kiállítás megismerésében. Ezt követte a somoskői vár megmászása, mely próbára tette a túrázókat. Ez még mindig nem volt elég, mert kora délután a hegy vízmosta kövein lépkedve Salgó vára romjai várták a gyaloglókat. A gránitsziklára épület vár Magyarország legmagasabb vára (625 m). Ahogy Petőfi Sándor 1845 tavaszán írta felvidéki utazásai során: „Talán nem volt Magyarországon vár, mely oly közel szomszédja lett volna csillagoknak, mint Salgó”.

A három vártúra meglátszott az utazókon és megpilledve érkeztünk a Vadász Panzióba. A vacsora elfogyasztása után ki kártyázással, TV-zéssel, beszélgetéssel töltötte az estét.

Vasárnap ködös reggelre ébredtünk. Hajnalra zuhogott az eső, zivatar volt. A délelőtt közeli sétákkal telt, pl. a három falu templomának becserkészése. Ebéd után csomagolás és hazautazás következett. A hagyományos mátrai kirándulás ezúttal is jól sikerült. A feszített vártúra kicsit fárasztó volt, de megérte. Mint hírlett, volt olyan útitárs, aki már jövőre akart jelentkezni a mátrai túrára.

Köszönet a szervezőnek, Csasztvanné Katinak a zökkenőmentes négynapos programért. Jól éreztük magunkat.