Miska bácsi emlékére

Lehoczki Mihály

Egy örökifjú jósággal lettünk szegényebbek. Szeretetteljes alakja – apró termete kalapjával együtt – csakúgy, mint elmaradhatatlan mosolya hosszú évtizedek óta hozzánőtt a szarvasi piacok és vásárok képéhez. Jól ismerték őt a szélesebb környék nagybani piacain is. Hiszen évtizedeken keresztül, ha esett, ha fújt, hajnalok hajnalán felberregett kisteherautója motorja s ő télen-nyáron, harmatos pirkadatban vagy didergő csillagok alatt, hűséges Erzsijével útnak indult. Hogy beszerezze számunkra a finom dinnyét, barackot, krumplit, egyebeket. S aki egyszer megkóstolta téli időszakban Miska bácsi savanyú káposztáját, az mindig visszatért hozzá. Szívét-lelkét beleadta a savanyításba.

Mi sem jellemzőbb kofatársai őt körülvevő szeretetére: a Mihály-nap piaci megünneplése. Olyankor kollégáit és kedves vevőit is finomabbnál finomabb házisütemény várta.

Az utóbbi hónapokban már felhagyott a piacozással. Szívesen eljárt nyugdíjas ebédekre és vacsorákra. Jó időben házából el-elsétált a „hivatalként” emlegetett volt Sznagyik-féle kocsmába, ahol egy pohárka ital fénye mögött mikszáthi derűvel idézte fel barátai körében a régi szép időket. Július végén jó egészségnek és kitűnő szellemi frissességnek örvendve ülhette meg születésnapját rokonai körében a Vadász teraszán.

Miska bácsi, vagy ahogy Erzsije hívta: Misuka, most elment. Ezentúl égi piacok standjáról kínálja gyümölcseit és savanyú káposztáját. Mindezt mosolyogva. Ettől többet egy valódi kofa nem tehet értünk. Így marad meg előttünk az idők végeztéig. Emléke legyen áldott.