Litauszki Gábor: Petróleum

Jeles Szerzőnk barátságból megtisztelt egy “munkapéldánnyal”, így van szerencsém néhány gondolatomat megosztani a Szarvasi Hét olvasóival. Elöljáróban megjegyzem – csakúgy, mint színházi élményeim esetében -, vélekedésem abszolút szubjektív jellegű, távol áll mindennemű hivatalos kritikai elemzéstől és szándéktól. Annál is inkább, mert ahány olvasó, annyiféle kép születik mindennemű klasszikus és kortárs irodalmi műről is.

Litauszki Gábor a rejtőzködő írók és költők sorába tartozik. Alkotásait szemérmes ember lévén sokáig tartogatja fiókban. Egy a lényeg: amikor azok megjelennek, az Olvasó örvendezhet és álmélkodhat, hogy milyen irodalmi gyöngyszem került a kezébe. Ha rövidem szándékoznám értékelni írásait, azt mondhatnám: egy önmagával is szigorú, értékelvű író-költő darabjai kerültek eddigiekben kezembe. Aki egyszerre képes művelni a klasszikus polgári irodalmi hagyományokat a saját maga, legmagasabb szinten művelt kortárs törekvéseivel együtt. Puszta tényként ezt azért merem leszögezni, mert vagy jó két évtizeddel ezelőtt Litauszki Gábor gyönyörűséges szonettjei kerültek kezembe. Későbbiekben mindig érdeklődéssel olvasom mind a mai napig kisprózáit.

Dicséretes az utóbbi hónapokban publikált a Part-ban és a Novinkár Nad Keresomban is. S ami legörvendetesebb számomra, hogy mára összeállt ez a kötet. Amiről provokatív módon megjegyzem: hiszem és vallom, a kedvező olvasói fogadtatás ki fogja kényszeríteni a további köteteket is. S akkor vegyem sorjában a nemes eleganciájú könyv írásait.

Kedves opusz a Mi a neved? (Első pillantásra) alcímet viselő. A plázák világában jelenít meg egy klasszikus szerelmi találkozást. Életízű leírások s ugyanígy életízű dialógok jellemzik. A végén hiteles csattanóval.

Jóval nagyobb lélegzetű írás a Szerelmek, szerelmem. A főhős Zoltán szerelmi életének, mondhatni fejlődéstörténetének pompás krónikája. A leírásokban telitalálatok a retro-elemek a babakocsitól a KISZ-tábor hangulatán át a teljes felnőttkorig. Mondhatnók napjainkig. Megoldásai, kifinomult eszköztára olyannyira teljesek, nevezhetem kisregénynek nyugodtan. A többit meghagyom az Olvasónak.

Az utolsó pillanatig kellő lélektani feszültséget hordoz az Egy kis vállalkozás. A régi szarvasi világot idézi a könyv igen szép darabaja, a címadó Petróleum. Ezt már a Novinkár Nad Keresomból ismerhetik az olvasók. Én azért szeretem, mert különös kötődéseim vannak a régi boltokhoz. Címéből adódóan is szintén régi világot hoz elénk a Régen elmúlt már. Teljesen hiteles a felrajzolt régi szarvasi iskola belső élete.

Kedves darab A természet, a November és a technika. Szellemes a végső poénja is. Olvassák el. Mindig kedvenceim közé tartozott a Lazac című történet. Őszinte humora és ízvilága miatt is. Nyugton állítom: a legkifinomultabb gasztronómiai magazinokban is megállná a helyét. Egyszerre szellemes és tanulságos. Végtelenül kedves a gyerekkori felvezetés – lévén kisgyermekkoromban emlékeim szerint Szerzőnk is megfordulhatott egynémely legendás horgász-ismerősünknél. Hamisítatlan szarvasi hangulat uralja az A disznótort is, amely a kötet záró darabja. Jelesül ebből is kiderül Litauszki Gábor visszafele haladva az időben mesteri kézzel nyúl az utóbbi évtizedek tradicionális történéseihez.

Összességében azt mondhatom a könyvet végigolvasva: Szerzőnk tollában van egy kortárs világi nagyregény ígérete. Önmagában is izgalmas kihívásként. Biztos vagyok benne, hogy a Litauszki novellák külön-külön is újbóli olvasásra késztetik az igényes olvasót. Hogy miért is? Mert a mi életünk jellegzetes kisvárosi – olykor félfalusi elemekkel tűzdelve – kerül elénk a kötet oldalain.

Végezetül a legszubjektívebb megjegyzésem: ismerve a Szerző szerénységét, ezúton is felhívom a megyénkben élő kiváló színművész barátaim figyelmét: szíveskedjenek a kötet jobbnál jobb történeteiből önálló előadó estet szerkeszteni. A siker a történetek által garantált.