In Memoriam dr. Pilishegyi József (1943-2015)

Már nem tanítottál éppen a Vajdában, amikor a gimnáziumba kerültem. Így volt rendelve. Azidőtájt a szarvasi színház- és kultúrlegenda Margócsyval előbb együtt, majd önállóan is vitted a vasárnapi TIT-bérletsorozatot a Moziban. Ami önmagában felért egy Filmmúzeummal. Nem beszélve a DATE Főiskolai Kar pinceklubjáról. Ahová a ’70-es években sikk volt járni gazdásznak, óvóképzősnek, gimisnek egyaránt. Ki hinné ma már, hogy Török Ádám Minije bérletezett abban a klubban. Számtalan népszerűsítő előadást tartottál ott is. Ma is látom magam, ahogy egy általad szervezett Tompa László esten a Murvai-féle koalíciós irodalmi színpadnak rég égbe költözött angyalával, Csernók Évivel tátott szájjal hallgatjuk Márai Halotti beszédét.

Az emlékedre, Jóska fellapoztam a Szarvas és Vidéke 1986-os első évfolyamát. Már a májusi ideiglenes négy próbaszám szerkesztő bizottságában ott a neves. Csabai Pali bácsi, Hegedűs Laci, dr. Ilos, Koszti Pali, Pribeláné, Tóth Lajos bácsi és Szabovik Jancsié mellett. A négy próbaszámba egy cikket írtam.

Jött 1986 augusztusa. Attól kezdve egészen 1988-ig Ilos Gyuszival ketten jegyeztétek a lapot. Bizony meg-megcsuklik az emlékezet harminc év távlatából. Ma is meg voltam győződve, hogy nem húztátok ki a Nyári Színkör lerombolására tett megjegyzésemet egy hosszú levelemből. Sajnos igen. Mindezzel együtt felejthetetlen éveket töltöttünk együtt tanszéki szobádban, hetente átminősítve azt Szerkesztőséggé. Van egy nagyon jó kép ’87 decemberéből. Ott ülsz kedvenc foteledben jellegzetes elmélkedő félmosollyal, melletted Csabai Pali, szemben Kántor Zsolt, oldalt Kutas Feri, szemben szerénységem. Hiányzik a képről Mihaleczné Marika, Koszti Pali, Ilos Gyula, s az időközben égbe távozott fotós, Gutyan Miska is.

Szó se róla, a hősi idők “szűkebb kabinetjével” szerkesztőségi ülésünket továbbmélyítettük egy-egy pohár bor fénye mellett a Fortunaunában. Urambocsá’ a Halászban. Ahol éppen ’86 Karácsonya előtt parádés évzáró partit rendeztél nekünk, halászlével, csuszával, ahogy az valamiféle írófélékhez illik. Utána jött még ’88-tól egy további év, amikor Gyula leköszönt és jómagam másodszerkesztő lettem melletted. Tanácsi lap lévén nem egyszer parázs viták kísérték négy oldal terjedelmű produktumunkat. Azt mondhatom, mint főszerkesztője a Szarvas és Vidékének, Ilos Gyulával együtt éltél négy oldal szabta lehetőségetekkel. Az akkori egészséges politikai erjedés közepette.

Nem az idő megszépítő messzesége mondatja velem, a tiszteleté és barátságé: szép évek voltak. Büszke vagyok rá, hogy együtt dolgozhattunk egy nagyvárosi létet is meghaladó, kisvárosi lap szellemi műhelyében. Köszönöm.

Kedves Jóska! Nyugodj Békében. Írásaid örökre köztünk tartanak.