Hírforgó, Jegyzet, Magazin

Dr. Szilvássy László (1925-2016) emlékének

A halál az a fekete szolga, aki az élet hintója mögött lovagol – mondja a Bölcs egy helyütt. Az évek előrehaladtával ez a hintó egyre gyorsabb, vele együtt a fekete szolga is.


dr_szilvassy_laszlo_nekrologLaci Bácsi halálhíre a hétvégére esett be hozzánk. Úgy tűnik, akár csak tegnap sziporkázott volna szeretetteljes otthonában a 90. szülinapi torta tűzijátéka. Ellobbantak a hónapok, akár a gyertyafény. S hiába Gizi Néni áldozatos gondoskodása, hiába az Ótemplomi Szeretetszolgálat – majd az utolsó hetekben az Ápolási Osztály – lelkiismeretes ápolása, a hanyatlást nem lehetett megállítani. Ahogy a kérlelhetetlen végzetet sem lehet.

Egy hallatlanul gazdag életút végén megkísérelhetném összegezni az ÖKI nyugalmazott tudományos munkatársának munkásságát, de ezt megteszik nálam avatottabbak.

A tűnt idők ösvényeiről próbálok felszedegetni valamit. Mert Laci Bácsit több mind fél évszázada ismertem. Mindjárt itt eg kép gyerekkoromból, ahogy Apával és másokkal eg régi nyári délutánban ádáz pingpongcsatát vív az ÖKI-lakótelep strandján. Ugrom az időben. „A munkát nem szabad abbahagyni” – vallja nyugdíjazásakor egy Népújság-beli interjúban. Nem is hagyta. Ülnökként sokáig szolgálta a köz javát a Bíróságon. Otthon pedig a megszállottak precizitásával ápolta kertjét. A mátészalkai fiú, aki fodrászgyerekként állt leventének, megjárva Ausztriát, majd hadifogságot, gödöllői éveiben látta az orosz tankok ellen „dióverőkkel” induló ifjakat – egyszer csak ÖKI-s kutatói pályája végén, új alkotói korszakához érkezett. Végre örök szerelme: a Kert mellett hódolhatott irodalmi szenvedélyének. Nem is akárhogyan. 1994-2010 között tizennyolc kötettel lepte meg a honismeret-helytörténet rajongóit. Ezzel párhuzamosan eleven lexikonja volt a Körös-parti Bolza-kastély és a grófi család életének. Hosszú éveken át a Kastélyba látogató turisták százainak szerzett örömteljes órákat szakavatott idegenvezetésével.

Termékeny írói munkásságát már maga a kötetek címsora is érzékelteti: Szarvasi Mozaik, Történelmi Mozaik Szarvas I-II-III, Helytörténeti ez meg az Szarvasról, Gróf Bolza Pál és kastélya, Szarvas a rendszerváltás éveiben 1989-1991, Jókai Mór, Gróf Bolza Pálról, családjáról és a szarvasi Bolza-kastélyról, Család és közélet, Családi élet, Helytörténeti esetek, események (morzsák) Szarvas községről 1945-1949, Nagyemberek, hírességek, példaképek I-II, Válogatott helytörténeti írások Szarvas város közéleti lapjaiból (1994-2007), Az Öntözési Kutató Intézet 50 éve.

Szándékosan hagytam a végére nélkülözhetetlen alapművét, „A Történelmi Országközép Emlékmű krónikája” c. forrásértékkel bíró munkát. Alighanem ez az egyik legkiforrottabb kötete.

Idekívánonkozna még jócskán néhány személyes emlék. Például egy régi rádiós beszélgetés 1956-ról. Vagy a Jókai könyv bemutatójára szóló meghívás. Emlékszem, egyszer a telefonban nagyon meghatódott, amikor szülővárosát, Mátészalkát egy írásomban „Kraszna-menti virágszőnyeg”-nek neveztem. Tavasztól-őszig csupa virág városa kertszeretetét idehozta a Körös partjára. Itt lett igazi lokálpatrióta. Számtalan kitüntetése közül a Szarvas Város Baráti Körétől 2001-ben kapott Szarvasért Bronz Érdeméremre volt legbüszkébb.

Laci Bácsi elment. Arcát, eredeti egyéniségét megőrizzük. Legyen béke emléke és porai felett!