Cervinus gála nemzeti kultúránk ünnepén

Természetesen a köszönet más cégeknek is kijárt a megjelenteken kívül, hogy csak a Szarvasi Mozzarellát vagy a Gallicoopot említsük a nemes lelkű mecénások közül. Ezzel együtt a köszönet a fenntartó Szarvas Város Önkormányzatának és a nagyérdemű színházbarát közönségé – hangsúlyozták az ünnepi est házigazdái.

Még délelőtt a színházterem földszintjét az együtt szavaló kisdiákok százai töltötték meg színültig – az ingyenes erkély-helyekre alig ült fel egy-két tucat érdeklődő -, estére csaknem teltházas lett a nézőtér egésze. Szemmel láthatóan az idén a helybéli iskolák is élen jártak a gála közönségszervezésében. A nagyérdeműt minden idők egyik legelegánsabb és legméltóságteljesebb színpadképe fogadta egy hatalmas nemzeti trikolorból, a Lili bárónő díszletének részeiből és gyönyörű virágkompozíciókból komponálva. Mindezt az est egésze alatt még tovább öltöztette a Csodaszarvas musical jól ismert – kivetített – motívuma.

– Jó volt ma szarvasinak lenni és magyarnak itt a Történelmi Országközép, a Kárpát-medence mértani közepén – utalt egyebek közt Babák Mihály polgármester köszöntőjében a délelőtt történtekre. Majd röviden igyekezett felvillantani Tessediktől napjainkig minden nagyságunk munkáját, akik hozzájárultak életművükkel az egyetemes magyar kultúra és a szarvasi folyamatos fejlődéséhez. A polgármesteri köszöntőhöz párosulkt Csasztvan András színházigazgató gondolata is, aki hangsúlyozta, hogy nemzeti kultúránk egészéhez természetesen hozzátartozik a nemzetiségi kultúra is. Példaként említette a Kárpát-medence hallatlanul gazdag közös népzenekincsét, melynek egészében fellelhető az együtt élő népek dallamvándorlása.

A gála egészét Dósa Zsuzsa Domján Edit-díjas színművész, művészeti igazgató konferanszai fogták jól felépített egészbe. A Magyar Kultúra Napja lévén Kosztolányi egyik legszebb vallomásával indított:

– Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható…

A gálaműsor egésze a tánc, a zene és a költészet egymásra ható együttesére épült. A táncprodukciókban egyebek közt láthattunk kalotaszegi legényest, mezőségi táncokat s a már említett Csodaszarvas, a Tessedik Táncegyüttes és a Cervinus Tánckar produkcióit. Az énekszámok között szép volt Tatár Biankától a Boldogság gyere haza, Polák Ferenctől két szép musical szóló is s kettőjüktől a jól ismert szerelmi kettős a Holle anyóból. Dósa Zsuzsa – lévén 2016 a Szózat 180. születésnapjának éve is – két szép Vörösmarty verset hozott: a Honszeretetet és a Merengőhöz-t.

A gála záróképében pedig együtt lépett közönség elé a Szarvasi Férfi Kórus, mintegy hatvan szarvasi általános és középiskolás diák, Polák Ferenc, Tatár Bianka, Dósa Zsuzsa, ifj. Csasztvan András, Csasztvan Zsuzsa, Magyar László, Ökrös Dani, Balázs Henrietta, Szabados Tamás, Sutyinszky Anett, Strobel Aletta, Kovácsik Linda – és mások -, hogy elénekeljék a Csodaszarvas fináléját. Előtte a szokásos filmklip alatt – legalább ott! – elhangzott a Tessedik musical egyik legszebb betétje, a Talán… egy ország. S jött az említett finálé. Egészében jól szerkesztett nemes veretű gálát láthattunk. Egy pici hiányérzete csupán akkor támadt az embernek, amikor a végén – ha már bejelentjük nagyon szépen az elején a Szózat 180. születésnapját – egy ilyen fenséges díszlettől ihletve nem hangzott el Vörösmarty tollától 1835 végétől 1836 decemberéig született koronája nemzeti költészetünknek. Ez mit sem von le a gála művészeti értékéből, csak érzékletes rendezői vagy dramaturgiai poénként, egyetlen művész szavalata kiválóan ellenpontozta volna a délelőtt fennkölt diáktömegét. Mindezzel együtt lélekfürdető estnek lehettünk részesei.