Laza parti a Vadász teraszon

A rendkívül összetartó kompániának nagyjából a negyedszázados illetve a harmincötödik között volt egy igen aktív időszaka. Azidőtájt a lány osztálytársak kezdeményezésére csaknem évente tartott a csapat kamaratalálkozót. A legutóbbi, harmincötödik óta a lendület némileg alábbhagyott. Így most fokozott várakozással tekintettünk a mostani találkozóra, a negyvenedikre. Mivel osztályunk mindig a konszenzusok alapján tartotta bulijait és találkozóit, ezúttal is elfogadtuk Czifra Magdolna (Cifi) javaslatát. Így minden protokolláris külsőség nélkül – magyarán a korunkbeli Vajda épületére belülről ráismerni sem lehet, a mostani épülete gyerekkorunkban még általános suliként se létezett – úgy döntöttünk, a Vadász teraszán találkozunk. Ezen a napon ott jócskán zajlott az élet, a jóég tudja, hány összevont, szóló és másféle osztálytalálkozót tartottak.

Ezzel együtt délután kettőtől az est beálltáig örömteli és kellemes családi parti hangulatú találkozót tartottunk. Az ilyenkor szokásos néhány fényképrelikvia és gyerekkori emlékeink felidézésével. Hogy valami jelképes osztályrendje legyen kis beszámolómnak, gyorsan összeszedem a hiányzókat: Sztancsik Ágnes – meglehetősen ritkán jön. Vrbovszki György eleddig szorgalmasan járt, ezúttal családi okok miatt elmaradt. Donka Erzsébet. Az évek során Csilla lett, egyszer jelent meg, az ötödiken. Kiss Anna eddig hűségesen járt. Most nem. Péli Zsuzsanna következetesen hanyagolja a találkozókat. Szakács Mária. Igaz, hogy harmadikra kimaradt, de korábban néha megjelent. Nagy Katalin. Bánatunkra ezúttal nem jött. Opauszki Erzsébet. Ezúttal kihagyta. Korábban soha. Rafaj András. Családi kirándulás miatt nem jött. Szilágyi Margit. Egyszer volt! Ezzel együtt szeretettel gondoltunk rájuk, RÁTOK! Mert néhai, néha kissé bogarasnak tűnő osztályfőnökünk – osztálykirándulások alkalmával különösen – valódi csapattá formált minket.

S akik szólóban vagy – egyetlen, urambocsá’ aktuális – élete párjával ott voltunk: Jánovszki Erzsébet, Birkás Mária, Galla Gizella, Csizmadia Erzsébet, Tisljar Klára, Gyebnár Erzsébet, Séllei Erzsébet, Czifra Magdolna, Péskai Ilona, Tolnai Mária, Zakar Zoltán, Bodnár István, Pusztai Mátyás, Gyekiczki Pál, Szenes János.

Csupán a barátság kedvéért megemlítem, hogy általános iskolás éveink legendás egyénisége, Bessenyei Attila a gimnáziumi elsőt járta velünk. Jelenleg Németországban él. Továbbá néhai Medvegy György jó egy évet töltött velünk vendégmunkásként.

Mivel a kitűnő hangulatú partira Forschner Rudi barátom hetvenedik szülinapi dzsemborijából távoztam angolosan még kitűnőbb hangulatban, nincs kizárva, hogy első nekifutásra valakit kihagytam a felsorolásból. Ez esetben bocsánatot kérek.

Módszertani újításként kedves tanárainkra ezúttal sztorik felidézésével emlékeztünk.

Úgy a délután vége felé az egyik örökifjú vajdás csapattól távozóban Kutas Ferivel és feleségével, Jutkával véletlenül összefutottunk. Sőt mi több, Kutas Feri megjegyezte: „Gyerek vagy ezzel a negyvenedikkel.” A kedvükért összeálltunk egy családi fotóra. Gondolom, valamiféle öregdiák albumba szánják.

Egy biztos, negyven év múltán is jó volt újra IV/D-ésnek lenni. A játék kedvéért. Amit legkésőbb öt év múlva újra folytatunk.

– Szenes János – 

40 éves találkozóra 

A csengőszó, már 40 éve elcsitult
Hajunkba, ezüst szálakat szőtt az idő
Szemünk tüze, talán már megfakult
De szívünkbe az emlék, újra visszajő 

Vidám kacagások visszhangzanak
Ahogy a múltba, most visszatérünk,
Megszeppent várakozások a padokban
Ezernyi kavargó, megszépült emlékünk 

Kék köpenyünket megtépdeste az élet
Van, kié rongyos lett, másoké sima
Ha kiborítjuk a régi tarisznyánkat
Hemzseg a sok siker, s talán a sok hiba 

Négy évtized rajzolta barázdákban
Találjuk meg a régmúlt vonásait
Hol vannak a világmegváltó ifjak?
Ma érett hölgyek és urak ülnek itt 

Szállnak az estben a vallomások
Valaki fenn, egy szalaggal köti át
Gitta néni lelke lebeg felettünk
Most biztosan, nagyon büszke ránk! 

Czifra Magdolna (Cifi)