Méltónak lenni…

„Égig érő zöld, sebekből vérző föld.
százszor elárult, ezerszer áldott, mindent kibíró Föld.
Fogadd magadba mind, azt, aki rajtad jár,
magasra nyíló egekbe nézett, s porból porrá vált.”

1956. október 23-án a melengető napsütésben a lelkesedés és bizakodás, a változtatásba vetett hit több tízezer embert sodort a budapesti utcákra. A békés tüntetők reggel még nem sejthették, hogy a szebb holnap reményét már aznap este golyószórók lyuggatják szét, hogy az őszi leveleket vér színezi majd vörösre. Harminchárom év telt el, mire 1989-ben ezen a napon hazánkban kikiáltották a köztársaságot. Számunkra mindez már történelem, tankönyvből tanulandó lecke, amit időről időre arcára formál a kor. Ellenforradalom. Népfelkelés. Forradalom. Szabadságharc. Száraz fogalmak csupán. Megtanulhatjuk az anyagot, felelhetünk belőle jelesre. De az igazi lecke sokkal nehezebb: méltónak lenni a mártírok örökségéhez.

Ezek a gondolatok nyitották meg a Fő Téri Általános Iskola ’56-os emlékműsorát, amelynek központi motívuma a szabadság eszméje, az emberek lelkesedése volt. Ezt az érzést tükrözték a versrészletek és az énekkar előadásában felcsendülő dalok. Az eseményeket kivetített diák jelenítették meg. A záró képen megjelent a virágokkal borított szarvasi emlékmű, majd az égbolt kék színébe emelkedő Szabadság szobor.

Ünnepi műsorunkkal ellátogattunk a Békés Megyei Körös-menti Szociális Centrum időseihez, akik számára az az időszak átélt valóság volt. Méltón emlékeztünk meg a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójáról, az áldozatot vállalókról.

Jani Erzsébet