Hírforgó

Fáklyafény és élő emlékezet: 1956 hősei előtt tisztelgett a Gyakorló közössége

„Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép!” – Sinka István megzenésített sorai törték meg az őszi este csendjét, amikor a fáklyák meleg fényében egyetlen nagy családként gyűlt össze a Gyakorló emlékező közössége.


Kocsis Csaba gitárjátéka és Miczura Károly szívhez szóló hegedűszólamai mellé százak éneke társult, méltó és felemelő keretet adva az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójának. Intézményi hagyományainkhoz híven idén is közös, csendes sétával és mécsesgyújtással emlékeztünk Hőseinkre. Hetven évvel ezelőtt a magyar ifjúság tiszta bátorsága írta a történelmet. Ez a máig ható, szívbe markoló szabadságszerelem kelt életre az emlékezés meghitt perceiben, bebizonyítva, hogy 1956 öröksége nem csupán a történelemkönyvek lapjain él, hanem a jelenben is szorosan összeköt bennünket. A lobogó fáklyák fényénél generációk léptei dobbantak egyszerre: a Gyakorló legkisebb óvodásai szüleik és pedagógusaik kezét fogva, a nagyobb iskolásokkal együtt, egyetlen összetartó közösségként rótták le tiszteletüket a múlt példaképei előtt.

A csendes, bensőséges séta a Történelmi Emlékút ’56-os emlékoszlopánál teljesedett ki, ahol szinte tapinthatóvá vált az együtt dobbanó szívek ereje. A nagy gyakorlós család nevében Trabach Szonja, a Diákönkormányzat elnöke és Bobvos Kornél alelnök, Bíró Gyula főigazgatóval közösen helyezték el a tisztelet és a hála koszorúját.

A főhajtás végén a Gyakorlóóvoda csoportjai és a Gyakorló Általános Iskola osztályai léptek az emlékoszlophoz, hogy elhelyezzék saját emlékmécseseiket. Az őszi sötétben egymás után felragyogó apró lángok nemcsak az éjszakát világították be, hanem a szíveket is átmelegítették, némán, mégis beszédesen hirdetve: a hősök áldozatát a jövő nemzedéke is szeretettel és hűséggel őrzi tovább.

Köszönetet mondunk Szarvas Város Polgárőrségének, akik vigyázó jelenlétükkel biztosították az emlékező menet útvonalát.