Tündérkert regénye – VI.

Nem csoda: asszonyi szépségének virágkorát éli. A lengyel lovagok mellett az ifjú Tarczay György uram is imádattal rajongja körül.

György uram még a szégyenteljes 1552-es távozás idején Tarkő várában látta Anna húgával együtt Izabellát. Csakúgy, mint annakelőtte a boldogult emlékezetű Szapolyai Jánosnak lengyelhoni bujdosása idején, a hű Tarczayak királyné asszonyunknak is hűséget esküdtek. György uram árnyékként követi mindenüvé. Mindenét pénzzé téve, számos emberével kíséri a szépséges asszonyt. Bizony Lengyelhonban hányatott az élet. György uramé is. Csakúgy, mint az ősz Petrovich Péter uramé. Ő még 1553 Mindszent havában menekült Izabellához, nem sokkal a derecskei csatavesztés után. Abban a csatában Tahy Ferenc Pozsega megyei főispán és Szabardi Mátyás váradi püspök uram hadai verték meg. Pedig nem sokkal előtte Petrovich uram még Várad ostromával kísérletezett.

Azután jött az 1554-es esztendő. Akkoriban Izabella és Petrovich követeket küldött a Portára. A Maros-vidék átengedését és katonai segédletet kértek Szulejmántól. Egy ideig úgy tűnt, jóra fordul a soruk: Aleppóban Szulejmán fermánt állított ki, abban parancsolta az oláh vajdáknak és a határmenti bégeknek a fegyveres beavatkozást Erdélyben, egyben János Zsigmond visszahelyezését Erdély trónjára. No erre Sándor moldvai vajda uram ki is jelentette az erdélyi követeknek:

– Ha nem hozzátok vissza János Zsigmondot, fegyverrel támadok rátok!

Szent György havában Lugost és Karánsebest a Porta átengedte Petrovich uramnak. Mostanság pedig Sanok előtt néhány héttel francia követ is érkezett Izabellához. Királyné asszony fiát szeretné megnősíteni.

Jön Szentgyörgy hava, akkor Busbecq lovag uram, Ferdinánd követe átadja Szulejmánnak Erdély adóját:

– Üzenem a Habsburgi királynak, novemberig van haladéka Erdélyt kiüríteni! – üzeni a szultán.

Rá pár napra Erdély és Magyarhon királyának ismeri el János Zsigmondot.

Erdélyi vajda uramék – Dobó és Kendy uram – a török fenyegetés miatt összehívják az erdélyi hadat. Ám a sereg hetekig áll tehetetlen tétlen, majd szétoszlik.

Mindszent havában Szulejmán ismét elrendeli erdélyi uramiéknak János Zsigmond visszahozatalát. Rá egy hónapra Ferdinánd követe egy év haladékot kér ez ügyben. Azután Szent András havának végén Bebek Ferenc uram, Felső-Magyarország főkapitánya fegyverrel próbál utat törni Izabellának, de csatát veszít.

Karácsony havában Székelyvásárhelyen a rendek kimondják az országgyűlésen:

– Ha Ferdinánd nem véd meg minket a töröktől, hagyja mi magunk döntsünk sorsunkról!

Ugyanott Balassa Zsigmond uramat erdélyi főkapitánnyá választják.

Az oláh vajdaságok ismét harcra készülnek. Az ősz Petrovich Péter újból fellázítja a Tiszántúlt. Nem csoda, ha erdélyi nemes uramiék ezt üzenik Bécsbe:

– Kedves volt minékünk keresztény fejedelem alá menni, a római császárral összeköttetésben lenni, de Isten nem akarta, hogy ez állandó legyen. Kettő közül hát egyet kérünk: vagy akkora erővel segít meg minket Felséged, mi Szulejmánnak ellenállhat, vagy eskünk alól feloldozni kegyeskedjék.

Erre föl Balassa Menyhárt uram, az erdélyi hadak főkapitánya az Úr 1556. esztendejének első havában Tordáról küldet üzenetet Izabellának:

– Visszavárunk!

Petrovich uram Karánsebesről nyomul Erdélybe hadával.

Jön Böjtmás havának tizenkettedik napja. Akkor Szászsebesen az országgyűlés leteszi az esküt „János király fia” nevére.

Szent Iván havának tizennegyedik napján Ferdinánd levelet küld Szulejmánnak:

– Lemondok Erdélyről.

Elkésett. Balassa és Petrovich uramék serege sorra veszi meg az erdélyi királyi várakat.

Mindszent havának huszonkettedik napján csodát lát kincses Kolozsvár népe: az öt esztendeje innen bujdosásba indult Izabella és fia fényes huszárregiment kíséretében diadalmasan bevonulnak. Rá három napra Izabella már országgyűlést nyit meg. Erdélyi uramiék sűrű vivátok mellett királyné asszonyom kezébe adják fia kiskorúsága idejére az ország kormányzását. Kezébe kerül ellenőrzés nélkül az ország jövedelme is.

Szent András havában már csak egy Ferdinánd párti vajda, Dobó István uram áll ellen Izabella seregének Szamosújvárott. Kendy Ferenc vajda uram addigra már rég Izabella pártjára állt. E hó huszonhatodik napján legvitézebb magyar várkapitány uram is feladja a várat, Izabella bosszúból fogságra veti.

Addigra Déva, Fogaras, Huszt, Betlen várfokán is Szapolyai lobogó csattog. Felső-Magyarországra pedig Gömör és Torna, Sáros, Abaúj és Zemplén vármegyék állnak Izabella oldalára. Arrafelé Bebek Ferenc, Tarczay György és Perényi Gábor uramék a Szapolyai-párt zászlóvivői.

1557 nyara gyászt hoz Izabellának. Hűséges titkos imádója, Tarczay György uram Nagyszöllős ostrománál, puskagolyótól találva meghal. „Királyné asszony keserőséggel sirata” – írják róla. Nincs többé a jó György uram, aki megjárta követségben a Portát is. Nagyszöllősről Izabella maga hozatja el a hős katona koporsóját, maga temetteti el Gyulafehárvárott.

Dobó István uram jó esztendeig raboskodik Szamosújvárott. 1557. november 15-én éjjel kötélen ereszkedik alá a vártoronyból, és neki készített, a hívei által odavitt lovakon kimenekül Erdélyből.

Izabella boldog. Igazi királyné udvartartást épít ki Gyulafehérvárott. Itáliai bútorok, kárpitok díszítik végre a palotát. Nem tűr döntéseibe beavatkozást. Öltözhet, divatozhat kedvére. Nincs már vetélytársa: György barát, aki visszafoghatná. Nem hiába Bona Sforza lánya ő, végre felnőtt, céltudatos asszonnyá vált. Pompa, pompa mindenütt és szerelem. Uzabella többnyire lengyel kegyencével, Nisovszki urammal tölti ezidőtájt éjszakáit. Míg fia, János Zsigmond retteg a sötéttől, emiatt azután a hű udvari ember, Bekes Gáspár uram alszik vele egy szobában, királynéasszony boldog a lengyel kegyenc karjaiban. Uralma 1557 nyarára már Erdélytől Kassáig és fel a Szepességig ér.

A rákövetkező esztendő Böjtelő havában Izabella hada már Kisvárdát ostromolja. Ám Telekessy Imre felső-magyarországi főkapitány uram rajtaüt a seregen, szétszórja azt.

Böjtmás havában Kolozsvár városa kiváltságlevelet kap: évente négy vásárt tarthat, és árumegváltó jogot kap.

Szent Mihály havának első éjszakáján az Izabella irányában ingadozókat véres leszámolás rettenti vissza. Balassa Menyhárt uram katonái Gyulafehérvárott rátörnek Bebek Ferenc, Kendy Ferenc és Kendy Antal uramékra. Szobájukban koncolják fel őket, árulás címén. Az utólagos hűtlenségi per ezt mondja ki a fejedelmi székvárosban.

Az Úr 1559. esztendejének nyarán Izabella a hon új megosztásáról tárgyaltat Ferdinánddal. Javaslata szerint János Zsigmond lemond királyi címéről, ám Ferdinánd átengedi a Tiszától keletre eső területeket. Sőt, János Zsigmond Habsburg főhercegnőt kap feleségül.

A királyné beteg. Így tudják. Valójában csak szeretője, Nisovszki uram és Blandrata, az udvari orvosa tudja a titkát: gyermeket vár. Az alig negyvenéves asszony tudja, tudatja szeretőjével is: nem szülheti meg a gyermeket. Világra szóló botrány lenne egy Szapolyai özvegytől! Szégyen, mérhetetlen szégyen zúdulna rá fia részéről is.

Hívatja orvosát:

– Csak Te menthetsz meg Blandrata György uram! Hajtsd el szerelemben fogant magzatomat, ha Istent ismersz és jót akarsz nekem! Könyörgöm!

Egy vészterhes kora őszi napon Blandrata, ki nemcsak orvos, de az unitárius vallás hirdetője is, lévén Szentháromság tagadó, végrehajtja a műtétet.

Szent Mihály havának tizenötödik napján Izabella királyné asszony belehal a műtétbe. Temetik Gyulafehárvárott a Szent István alapította Szent Mihály székesegyházban Mindszent havának nyolcadik napján. Az utolsó éveiben is bájosan lányos királyné könnyed viselkedése gyakran csapott át őrjöngésig fokozódó dühkitörésekbe. Fiát rajongásig imádta. Szerelme volt néha János király, Erdély és Nisovszki Szaniszló. Szerelmei áldozata lett.