Várak ormán magyar csillagok – VIII. Hegyesdi krónika

1387-ben a vasvári káptalan jelentette István nádornak, hogy ítéletlevele szerint Peleskei Ákos és fiai, Mikes és László özvegyeinek birtokába kerültek Peleske és Hegyesd várai.

Rá két esztendőre Prodavizi Ákos mester lett a vár ura, de 1396-tól Mikes mester özvegye és leánya parancsolt benne.

Nagy Lajos királyunk később elcserélte Hegyesd várát felsőlendvai Herczeg Pál urammal. Luxemburgi Zsigmond 1426-ban Herczeg Anna asszonyt, Széchenyi László és Perényi Péter özvegyét erősítette meg a vár birtokában. Tőle 1431-ben ifjabb Széchenyi László úr kezébe került, aki 1433-ban 1500 forintért elzálogosította Rozgonyi Simon veszprémi püspöknek.

1451-ben a vár Újlaki Miklós erdélyi vajda és macsói bán tulajdonában volt. Birtokában V. „Árva” László királyunk megerősítette.

Egy esztendővel Mohács előtt II. Lajos ákosházi Sárkány Ambrus uramnak adományozta, aki 1543-ban vejeurának Mezőlaky Ferencnek adta. Mezőlaky uram később egyházi rendbe lépett, zalavái apátként szolgált. Hegyesd ezután az egyik Sárkány leány hozományaként a Czobor família kezébe került.

Maga a vár a falu határában magánosan emelkedő 281 méter magas bazalthegy tetején épült. Kis területen, egy méter magas falakkal. A csúcson emelt lakóépületekhez csigavonalban szerpentin út vezetett fel. Az út külső peremét tornyokkal erősített fal védte.

A falat több kaputorony is megszakította. A várudvaron többemeletes lakótorony magasodott. A vár eredetileg csak gyaloghad befogadására volt alkalmas.

Végvárra a török terjeszkedése nyomán vált, a szomszédos Csobánccal és a távolabbi Tátikával, Rezivel, Somlóval együtt. Így érkezett el 1561 tavasza. Ekkor a veszprémi török száz lovasa készült a magyar végek ellen Szinán és Mumi agák kardja alatt. Történt, hogy a helyettes várparancsnok, Hamza bég magyar felesége barátságot ápolt a városlődi bíróval. Zsófia asszony adta hírül, hogy a veszprémi török támadásra kész. Ormay Józsa uram Sümeg várának szervitora ahogy tudomást szerzett erről, nyomban ugrasztotta futárait a magyar kapitányokhoz:

– Csak napját nem tudni, mikor indulnak, mert készen vannak! A terek támad kegyelmetekre!

Már késő volt. Április 16-ról 17-re virradóra éjjel Bajazid aga lovas osztaga rongyokba burkolta a lovak patkóját. Csendes, csillagos sötétben ügetett Hegyesd vára alá.

– Jelentést, Juszuf! – parancsolta Bajazid felderítőjének, a renegáttá lett Hidegkuthy Mártonnak.

– Vitéz aga, a gyaur ebek két porkolábja napestig vedelte a hegy levét az egyik közeli pincében. Részegen döglenek, az őrség gyanútlanul alszik.

Törökék a külső kapuhoz osonnak, tigrisként vetik magukat az alvó magyarokra. A belső kapuk őrségét, leszúrják, leütik. Perceken belül Kálóczy András porkoláb lakrészére rontanak. Azonmód részegen húzzák ki az ágyából. Bambán hörög, ahogy rabszíj kerül csuklójára. Pofozzák, rugdalják. A maradék őrség is fogollyá lesz.

Gergely porkoláb élve és szabadon ússza meg a támadást. Félálomban meghallotta a török beszédet. Halálfélelmében kijózanodott, a víz kiverte, kimászott háza ablakán, felkúszott a várfalra és leugrott a sötétben. Észveszejtve egy szál ingben-gatyában rohant Zalaszőlősig, lopott ló hátán.

Rokonai laknak ott. Szépasszony feleségét, négy fiát nem tudta magával menekíteni. Az asszony bizony ott maradt a török kénye-kedvére, a fiúk rabszíjra kerültek.

Ormay uram jócskán szívére vette a hegyesdi gyalázatot. Kémei jelentették: a török javában hordatja az élelmet Hegyesd várába. Bajazid a török várparancsnok már az elfoglalás másnapján kihirdette a környék falvaiban, ezentúl Fehérvár helyett Hegyesden kell robotra jelentkezniük. Kitűzött célja egy huszárvár felépítése.

Bajazid katonái rémei lettek a vidéknek. Egyfolytában harcban álltak és fosztogatták a falvakat. Nyáron már egész Tapolca és Monostorapáti népe a hegyesdi töröknek robotolt. Csobánc várkapitánya, rátóti Gyulaffy László vitéz kapitány uram eközben szemmel tartja a törököt.

Van miért. Bajazid hol Tihany, hol Szentgrót, Csesznek vagy éppen Vázsony lerohanásán töri a fejét a veszprémi törökkel együtt. Mire eljön november közepe, Hegyesd várában már jó kétszáz új gyalogos katonának építenek szállást.

Elmúlik az óév, a következő márciusban Ormay uram kémei kiderítik: a török hadak jórésze elvonul a Dunántúlról. Erdélybe indulnak János Zsigmond megsegítésére. Össze is ülnek hamarjában Pápán magyar kapitány uramiék. Veszprém, Fehérvár vagy Hegyesd felmentésére küldjenek magyar sereget? Kémeik jelentik: Bajazid kilenc szekér élelmet kért Hegyesdre százötven katonával kísérve. A török gyalogság új parancsnoka Ali aga.

Bajazid számít az ostromra. A környék falvaiból napestig hordják az üres hordókat – mind vízzel tölteti meg. A vár épületeit felülről földdel rakatja meg. A régi kőfal elé hatalmas fatörzsekből új palánkot emeltet sebtiben. Széles árkot is ás a jobbágynép. Történik egy napon: Bajazid úgy találja, húsz jobbágy nem kell iramban dolgozik. Kész a büntetés: katonái mindőjüket fülinél fogva szegezteti az épülő palánkhoz. A kegyetlen büntetés alkonyatig tart.

A készülődés egy délelőttjén Bajazid párviadalra hívja Gyulaffy uramat. Tíz-tíz igazlátó előtt, lóháton, mellvértben, sisakban csap össze a két vitéz. Bajazid villámként ront ellenfelére:

– Meghalsz, gyaur!

Szeme szikrázik a haragtól. Ám Gyulaffy uram híres bajnok. Kivár. Az utolsó pillanatban szörnyűt öklel zászlós kopjájával. A török azonmód szörnyethal. A kopját később baltával verik ki testéből.

Bajazid helyett Memy aga lett az új parancsnok!

Böjtmás havának utolsó napján az ostrom nem várat magára.

A szeles-napos délutánban a Pápán, Sümegen, Szentgrüton gyülekeztő nemes uramiék megyei csapatai Vasból, Veszprémből és Zalából bevágtatnak Hegyesd alá. A pápaiakat enyingi Török Ferenc uram vezeti. Ormay János uram is itt jeleskedik száztíz harcosával Sümegből. Palonyai Magyar Bálint uram gyaloghadát vezényli Szigligetből – lovasait otthon hagyta vára védelmére. Jó Gyulaffy uram pediglen nyolcvan katonáját hozta Tihany végvárából.

Az ostromsereg két tarackja elkezdi másnap lőni szorgalmasan a falakat. Az esti órákban Török Ferenc uram levelet ír Nádasdy Tamás nádor uramnak:

„Váltig lövénk ezzel a két tarackkal, s ezért a fal darabbal néha-néha szakad. Ma früstük idején ereszkedék le a táborba egy szegény ember. Azt mondja az ember Hegyesdből, Memy vajda igen fél, a kaput tölteti velük. Az ember szerint száz török vagyon a várban, vizük nem több egy hordónál, barmaikat elhajtották, úgy tűnik, élelmük sincsen. Kérem Nagyságodat, küldjön a táborba győri vitézeket és horvátországi felkelőket is. Mert nem lehet tudni, mikor küld a török Veszprémből erősítést. Két faltörő ágyú bizony még elkelne!”

Negyedikén reggel nyolckor meg is érkezik a két tarack. Magyar Bálint uram azonmód körbevezeti a tüzéreket a vár alatt. Délre állnak a kasok és a sáncok is.

– Kapitány uram! – esik be Török Ferenc sátrába délután egy hírnök. – A Veszprém alatt gyülekező törököt Palota őrsége megfutamította. De a fehérvári muzulmán gyalogság tovább vonul Veszprém felé. Kenesénél vagy félszáznyi janicsár befogott ötven kapás parasztot és munkára hajtotta Veszprém alá.

Másnap a négy tarack dörög szüntelen. A vár kaputornyát lövik. Meg is romlik az rendesen.

Ám a táborban nagy a rendetlenség. A szekérsánc két kapuját további nyolc helyen megbontották. A katonák azon át járnak ki-be3 a környező falvakba borért, élelemért és asszonyokra vadászni.

Április hetedikén elfogy az első két tarack lőszere. A másik kettőhöz van még harminchét golyóbis. A Sopronból és Győrből ígért további ágyúk sehol. Estére leomlik a kaputorony.

Másnap Magyar Bálint katonái mégis bevontatják az ígért ágyúkat.

– Be a sáncba és tűz! – vezényel Magyar uram.

Később belovagol a táborba gróf Salm Eck győri főkapitány is. Magyar Bálint tiszteleg a grófnál. Mikor visszatér sátrába, darabontok rohannak hozzá a sáncból:

– Kapitány úr nevét üvölti a török! Jöjjön üstöllést!

– No, pogányok, miért is kiáltoztok engem? – kérdi kinn az ostromárokból Fonyód kapitánya.

– Letesszük a kardunkat, feladjuk a várat is. Még a rabságot is vállaljuk, de Allahra, ne adj minket a gyilkos darabontok kezébe!

– Nem bánom! Ketten kijöhettek hozzánk, tárgyalni főkapitány urunkkal!

Ám a sors másképp rendeli. Salm gróf tüzet vezényel, az ajánlattevő török holtan zuhan alá. Később a főkapitány Tolmácsy Vincét mégis elküldi tárgyalni Memy agához.

– Cseréljünk két-két túszt – ajánlja az aga.

Az alkudozás megszakad, újra tüzelnek a tarackok. Most már váltott helyekről lőnek. Estefelé török portyák ólálkodnak a tábor körül. A portyázó bestiák nyelvet fognának, hasztalan. Április 9-én reggel Hegyesd török őrsége megadja magát. Memy agát Magyar Bálint kíséri embereivel Nádasdy nádorhoz. A többi török fogoly és zsákmány mind Salm főkapitányé. A hadizászlók felett összemarakodnak Zala és Vas megye nemes urai. Salm végre megunja a vitát, holott a zászlókat neki szánnák.

– Pallérmester! Gyújtsa fel a felső várat!

Estére egyetlen fáklyaként lobog még egy-két maradék épület. A megmaradt falakra-tornyokra kíméletlen lerombolás vár másnap. Hegyesd soha többé nem épül fel. Nem lesz fészke már se töröknek, se magyarnak.