In Cervino Monte – IX. Vészterhes esztendők

A Krónikás így ír a török uramiék korabeli átlag telekről:

„Förgeteges tél van. Magas hó takarja az utakat, s Isten hidege nyomorgatja az embert és az állatot. Még a farkas is befelé húzódik. A leshelyek, a látóhelyek némák: még a strázsák sem járnak ki. A végbeli katonáknak semmi dolguk nincsen. Az ő vitézi iskolájuk, a virágos mező: most csendes hótemető. Vártát sem kell most állaniok. A hideg és a nagy hó jobban őrzi a végházakat a legvitézebb őrségnél is. Ki is menne ki ilyen időben? A töröknek látogató kedvét is elvette a hideg. Otthon ül, s eszébe sem jut a lesvetés.”

Nem így Szarvason. Igaz a hó itt is elborítja a nemrégiben elkészült török fürdőt és a karcsú minaret tornyát, el a kerek bástyákat is, de élénk a mozgás a várban. Hazon pasa temesvári beglerbég a Tiffenbach-féle fenyegetés után ide táborozik. Magához hívatja magyar íródeákját, Jahyjat. Átkozódnak a magyarok róluk ebben az időben. Hitehagyott árulók – suttogják. Ha török szolgálatban álló deákot elkaphatnak, megégetik vagy horogba vetik irgalmatlanul.

– Írd, deák! – parancsolja a beglerbég a dizdár házában.

„Írassék e levél Erdély vajdájának, nagyságos Báthory Zsigmond fejedelemnek, aki az én uram, III. Murad szultán kegyelméből uralkodik Transylvánia trónján” – kezdődik a cikornyás török írás. Majd így folytatja: „Tudatom nagyságos vajda urammal, hogy felséges Urunk, Murad, jövő év tavaszán személyesen emeli fel szent lobogónkat, hogy hadat vezessen a hitszegő és gyáva frenki császár és a magyarok királya, Rudolfus ellenében…”

A beglerbég levelét még aznap fegyveres kísérőktől jól ellátott csausz viszi Szarvasról a gyulafehérvári fejedelmi udvarba. Erdély trónján ekkor történetének legvéresebb kezű uralkodója ül. A magyar katonai sikerek Zsigmondot is döntésre késztetik. Az erdélyi rendek nem akarnak szakítani a Portával. Úgy tartják, a török közelebb van Erdélyhez, mint a Habsburg uralkodó. Báthory Boldizsár is török szövetségre biztatja a fejedelmet. Zsigmond nagybátyja, kismarjai Bocskai István másképp vélekszik:

– Erdélynek Rudolf mellett kell hadba lépnie!

A törökök még mit sem sejtik, hogy Zsigmond ellenségük lesz. Néhány nappal a beglerbég levele után, maga Mehmet budai pasa ír Erdély fejedelmének: „Nagyságod az erdélyi hadakkal késedelem nélkül induljon Szarvas alá, s vigyázzon, hogy az párkányra a gyaur kezét rá ne tehesse…”

Forog, csak forog tovább a háború véres kereke. A magyarhoni hadszíntéren tavaszra új haditerv készül, nyáron királyi csapatok indulnak a Dunántúlra. Szent Jakab havában kezdődik Esztergom ostroma. A török meg akarja tartani a kulcsfontosságú erősséget. Ám a budai pasa felmentő seregét Mansfeld tábornagy szétszórja, Esztergom felszabadul. Mansfeld az ostrom végére halott. Vérhas végez vele golyó helyett.

A magyarok Buda alá szállnának, Mansfeld tervei szerint. Ám a parancsnokság most már Mátyás és Miksa főhercegek kezében van. Míg Zsigmond erdélyi hadai Jenő és Lippa várát ostromolják, Miksa seregével Szolnok irányába fordul.

Október közepén szentmiklósi törökök kis csapata kér bebocsátást a törökké lett Gyula várába:

– Kegyelmes bég! – borul Cserkesz Omer elé egy véres-poros, tépett öltözetű harcos. – Miksa seregei felhagyva Szolnok ostromával, ellenünk jönnek. Kénytelenek voltunk két mély sánccal és sövénnyel kerített palánkunkat a mecsettel együtt felgyújtani, hogy a hitetlenek kezére ne kerüljön. Elkeseredésünkben hozzád futottunk.

– Futáraim most jelentették, hogy az igencsak harcban jeleskedő gyaur Borbély György csapatai elfoglalták tőlünk Lippát és Jenő várát is – felelte a bég. – Itt maradtok velem Gyulát erősíteni.

Omer tart a keresztény csapatok ostromától. Két nap múlva kegyetlen parancsot ad ki:

– Fölégetni a szarvasi és békési palánkokat!

A felégetés előtt minden mozdítható fegyvert, így az ágyúkat is Szarvasról Gyulára szállíttatja.

Miksa seregei Békésen és Szarvason is elhagyott, kiégett házakat, üszkös palánkokat találnak. A romok között alig lézeng magyar jobbágy.

A főherceg őrizetül háromszáz fős seregrészt hagy itt a Körös átkelőjének védelmére és a romok kijavítására. Katonáinak java harminchat Gyula környéki falut kegyetlenül kirabol.

Omer félelme eközben alaptalannak bizonyul. Se Miksa, se a vitéz Borbély György serege nem kezd Gyula ostromához.

1596 tavaszán elérkezik a vég. Az új temesi pasa, Bektes magához szólítja a Győr környékén telelő krími tatár csapatokat. Irány a Körös-Maros köz elpusztítása. Nincs kegyelem, a tatárok a lakosság javát felkoncolják a falvakban és városokban. A maradékot rabságba hurcolják. Így pusztul el a korábban virágzó Décse, Káka, Csabacsűd, Szentandrás, Körösszentmiklós, Szarvassal együtt. Romok mindenütt. A vár azonban még romjaiban is fontos a töröknek.

Évekkel később Hasszán nagyvezér hetvenezres seregével elfoglalja az ötszáz német és ötszáz magyar által védett Székesfehérvárt. Báthory Zsigmond már nincs Erdélyben. Végleg távozott. Korábbi híve, Székely Mózes – a következő esztendő néhány hétig uralkodó fejedelme – török oltalmat kér. Így a nagyvezér 105 ágyújával és Fehérvár bevételével győztes seregével a nyár végén Szarvasra száll. Itt csatlakozik hozzá a gyula és temesvári török is.

Hasszán Szarvason készül Székely Mózest megsegíteni. Itt a szarvasi táborban híre jön, hogy Budát jócskán szorongatják a császári csapatok. A nagyvezér dönt: a sereg Budának indul. Előbb azonban visszaveszi Pest városát a császári hadaktól.

Gazzá és ugarrá lesz a vidék. Alig akad egy-két falu, mint Nemes-Halásztelek, amely ne veszett volna el a tatárok kardja által. Puszta és gaz, sehol egy szántó. Décse, Csabacsűd kövei már korábban a szarvasi fürdő és a mecset falaié lettek. A népet agyonverték, elvitték, a maradék elbujdosott. Seregnyi falvak omladékká váltak. Békés vármegye földje: jórészt ember nélküli vadon. Szénás, Csákóhegyes, Szentetornya, Apácza, Orosháza, Báboczka hiába sírja vissza régi lakosait. Szeghalom ötven évig áll lakatlanul. Torda, Környe, Méhes, Balkány, Cséfány, Ösvény, Bucsa, Kisharang, Sima-Sziget, Póhalom, Sima és Csejt kísértetpusztává lettek.

Szarvas vára romokban hever. De még romjaiban is jeles hely a hadak útján. Ideszáll hadával Bethlen István az Úr 1636. esztendejének Szent Mihály havában, amikor fegyvert fog I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen. Még ez évben Zülfikár korábbi szarvasi aga ezt írja a budai pasának:

„… Az gyulai sancsákságban Szarvas nevű palánk vagyon, Szolnokhoz egy napi járó föld, Gyula és Szolnok között vagyon, s a gyulai várnak kultsa: Cserkesz Omer bég Gyulának bégje lévén, mikor Lippát, Jenőt az pogányok elvötték, engem, nagyságod szolgáját Gyulába vitt, az (szarvasi palánkot meg­éltette, azután hogy megépíti, mondotta volt, de mind ez ideig abban maradott, két lovas aga velünk Gyulában volt; mikor Szolnok várához közelítettek érkez­tek, fele legyen ott, hat nap alatt az palánkot megcsinálhatni, abban személyeket hagyván, a pogányokra csatázhatik; ott való Körös víznél sok támadások vagy­nak, az a hely egy szép áldott hely, megépíttetvén, az a tartomány egy eszten­dőben megépül, mindenek helyekbe visszajönnek…”

A romok új építőkre várnak.

~ Szenes János ~