“Verik a rézdobot, fújják a trombitát…” – X.

– A rang mellé falvak, szőlők, újabb puszták dukálnak, én jóuram – simul hozzá Juditja, mikor az év őszén hazatér a frissen kinevezett „óbester” Esztergomba. Hiába, az asszony húsz év múltán se változik, gondolja magában. A birtok, birtok és birtok.

– Igazad van, Judit. De azért ha már ilyen szép medáliám lett, hozzáteszek még én is valamicskét. Elmész az ötvösmesterhez és csináltatsz mellé vagy háromszáz arany értékű láncot. Ha meghalok valamelyik csatamezőn, úgyis a tiéd lesz.

– Ne emlegesd nekem a halált, sírok én miattad eleget, mikor hónapokig se tudom, élsz-e, halsz-e – húzza magához sírós-nevetős öleléssel Judit.

– Ha vége lesz a harcoknak, új házat építek neked itt, Esztergomban. Hadd tudják a népek, ki az a Bottyán János felesége.

– Ha nem rósz meg érte, én már tárgyaltam a fundáló mesterrel, meg egy-két pallérral is. Tavaszon épülhet a házunk – teszi hozzá az asszony.

Elszalad az együtt töltött pár nap. Egy estefelé lovas futár érkezik pecsétes levéllel Szeged várából.

– Bercsényi Miklós uram vicekapitánynak invitál.

Judit már tudja, hiába is marasztalná otthon. Húsz év múltán is erősebb a hadba, harci feladatra hívó szó, mint az övé. De végtére is ilyennek szereti, amilyen az ő szerelmetes ura.

Szeged kaputornyára három esztendeje, Mindszent havának huszonharmadik napján hajnalban kúszott fel a kétfejű sasos császári lobogó. Közben a vár körüli mezőkön felsorakozott császári csapatok dísztüzet lőttek. Ezalatt a vár maradék török őrsége szekerekre rakodva és császári vasasok fedezete mellett, a hajóhídon át megindult a Temesközbe, Temesvár felé.

A várat először a „Fürstenberg” gyalogezred szállta meg. A várkapitányok gyorsan váltották egymást, Heissler Donát, majd báró de Nehem ezredes személyében. Itt szállt meg Caraffa uram is. Majd megkött Kassáról Bercsényi Miklós uram háromszáz hajdú és háromszáz huszár élén. A harcok azóta folytonosak a törökkel. A közeli Gyula és Temesvár őrsége még nagy veszedelmet jelent.

Ide érkezik Bottyán óbester uram rövid időre vicekapitánynak. Nyitráról és Vágsellyéről félezer magyar huszár és kettőszáz gyalog hajdú jön még erősítésképpen. Bottyán csillaga emelkedőben. Egyszerre azon kapja magát, hogy ő lett a duna-tiszai katonai kerület parancsnoka.

1691 tavaszán új hadjárat indul. Budán a Gellért hegy alatt a rác katonai tábor készülődik, a híres Monaszterly uram kardja alatt. Pünkösd havára felállítanak egy vadonatúj magyar hajdúezredet. Pest alatt jó négyezernyi „regruta” gyülekezik a török ellen. Hajó és szekérkaravánok hozzák a gabonát, fegyvert, lőszert a Dunán az örökös tartományokból.

Badeni Lajos fővezér uram ágynak esik. Utóda Souches gróf uram táborszernagy, régi fegyvertársa Bottyánnak még Esztergom falai alól.

Szent Iván utolsó napjaiban a gróf megindul csapataival délnek. Mire a Szekszárdra ér, Badeni Lajos felgyógyul és Mohácsnál szemlét tart. A szövetségesek előhadát Guido Starhenberg tábornagy uram vezeti. Hatvanezer forintját áldozza az eszéki híd javítására.

Híre jön: a török Belgrádnál már harmincezer harcost vont össze, sőt, Zimonynál erősített tábort érint. A Száván hidat veretett.

E hír hallatán Badeni Lajos uram nyergeltet, riadóztat, megindul csapataival. Gyalogságát Souches uram, a lovasságot Styrum generális uram vezeti. Néhány nap múlva Trost kapitány, Titel parancsnoka kapitulál a töröknek. Azonban szabad elvonulás helyett háromszáz rác, százhúsz német és magyar katonájával együtt lemészárolják. A Dunán keresztény sajkás flotilla tör előre, ám Mezzomorto pasa ötven hajós flottája visszaveri őket. A török hajóhadat csak a keresztény parti ütegek ágyúi állítják meg.

Köprölü Musztafa nagyvezír eközben Péterváradon veszi hírét II. Szulejmán halálának. A trónt II. Ahmed, az elholt szultán öccse örökli.

Szent Jakab havában megindul a császári haderő, hatodikára ér a Duna-Tisza torkolat közelében fekvő Szalánkeménhez. A kémek jelentik: Thököly uram is a török tábort erősíti 600 kurucával.

Szokatlan hőség uralja a vidéket. A kemény menetelésben tucatjával dőlnek ki a keresztény had katonái. A zimonyi tábort, mivel azt kétszáz török löveg oltalmaza, s pogányék lehetnek vagy százezren, Badeni Lajos negyvenötezer emberrel nem meri támadni. Így került Szalánkeménre, színlelt visszavonulással. Musztafa támad. Egy dragonyosezred, mellé kétszázötven málhás szekér a Dunában végzi.

Kisasszony havának Ilona napján a török elvág minden élelmiszer és lőszerutánpótlást. A török hátába került az őrgróf csapataival. Mire az megfordul, a pogány flotta szétveri a szövetségesek hajóhadát a Dunán. Ilona nap délutánjára Thököly és kurucai a szpáhikkal együttműködve elfogják a Szalánkeménbe tartó élelmiszer konvojt. Háromszáz megrakott szekér, jó ezernyi vágómarha kerül török kézre. Ezen a napon 40 ezer oszmán harcos és százötven ágyú áll csatasorba.

Erős a keresztény tüzérség is. Jön a holsteni herceg lovassága, tizenhat gyalogzászlóalj és nyolcvanöt lovasszázad. De itt vannak a híres Monaszterly lovasok is, csupa vad rá harcos, a Zichy és Batthány huszárok szintén.

A tizenkétezer török halálát hozó vérzivatar délután háromkor indul és estig tart. Elesik a nagyvezír és tizennyolc pasája. Odavész száznegyvennégy török ágyú, és a teljes hadipénztár.

A keresztény veszteség is óriási a diadal ellenére. Négyezren esnek el. Hősi halált hal de Souches uram és az ifjú Zrínyi Ádám ezredes. Bottyán mindkettőt siratja.

Ő maga is iszonyú sebet kap: a csata forró délutánján török jatagán csap az arcába. Odalett fél szeme világa. Szörnyű sebesülését hetekig Judittal se meri tudatni.

Lábadozása során nem sejti még, hogy jó hét esztendő múltán, mikor Lipóttól különleges adománylevelet kap majd, amely felmenti az ő kúriává tett nemesi házát Esztergomban az adók fizetése alól, az adománylevélre ez a fura név fog rákerülni: „Vagh Bottyán”.

Most még lábadozik, szenved és fegyvertársait siratja. Hova tűntetek, kenyeres pajtásaim? Hova lettél Souches, kivel Nyitrát, Lévát vettük meg, vagy Esztergomot védtük? Hová lettél Zrínyi Ádám, hová?