Remekeltek a dunaújvárosi művészek

Egy évvel ezelőtt is éppen Bíró Gyula, a Gál Ferenc Főiskola Gyakorlóintézménye igazgatója volt a házigazda a Bartók Kamaraszínház művészeinek produkcióján. Így az est ezúttal is kellemes pogácsás-teás kínálással és kisdiákok szavalatával indult.

Eközben még bőven érkezett a nézőtérre utánpótlás – mert ahogy hallottuk, Hollandia végül 2:1 arányban megfordította Mexikó elleni csatáját. Így kezdődhetett a három dunaújvárosi vendég műsora.

Csadi Zoltán művészeti vezető az előző orfeumi est kapcsán is bebizonyította, hogy jó érzékkel nyúl irodalmi alapanyagokhoz. Vasárnapra egy hallatlan érzékenységgel megkomponált verses-zenés összeállítással rukkolt ki egy, az előző években megjelenített antológia apropóján. A nagyérdemű valósággal kegyelmi mámorba révülhetett, mert a kortárs művek kevésbé kaptak szerepet. A legforróbb töltetű irredenta gyöngyszemekből és vallomásokból kaptunk egy csokrot. Egyebek közt Sík Sándor, Sajó Sándor művek is elhangzottak. Lenyűgöző élmény volt hallani Dsida Psalmus Hungaricusát – Tótin Katalin zongoraimprovizációjától kísérve. Az önmagában is varázslatos költeményt Csadi Zoltán Páder Petra társaságában idézte. A Szarvason először bemutatkozó tehetség szép beszédével és kellemes énekhangjával lepte meg a jelenlevőket. A beszerkesztett dalok tőle és Csadi Zoltántól – Szabadság vándorai, Kell ott fenn egy ország és egy ilyen irredenta csokortól elválaszthatatlan Ismerős Arcok dal – tovább fokozták az élményt. Itt, Szarvason, a Történelmi Országközép városában hatványozott erővel  bírnak az ilyen mély merítkezésű válogatások.

Tótin Katalin immár sokadjára igazolta, hogy rendkívüli művészi alázattal él együtt zongoráján művésztársaival. A mostani idényben ez az est méltán sorakozik fel – az eddig látottak-hallottak alapján – az Arany-Liszt-balladák vagy a József Attila kompozíció mellé.