Benkő Géza derűs szomorújátékkal remekelt

Soóky László, a szlovákiai magyar írók kiválósága ezt a témát ezúttal egyfajta görbetükrön keresztül vizsgálja.

„A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd” c. művében azon kérdésekre ad választ, hogyan tudott ’47 után túlélni napjainkig egy régi magyar falu, Bucs közössége a bekövetkezett történelmi kényszerképzetek folytatásában. Másrészt arra is választ kapunk, hogy viselkedtek a darabban egyszerűen csak „tótkomlósi partizánoknak” titulált reszlovakizált atyafiak, akik a kiüldözött magyar gazdák házaiba kerülve, Békés megyei tótokból vedlettek át hithű csehszlovák hazafivá.

Soóky műve minden ízében életszagú, hús-vér valóságot tükröző remekmű. A darab szellemiségét művészi tökéllyel koronázza meg Benkő Géza rendezése és játéka, aki a kisemberi sorsokat tehetségéből fakadóan kitapintható módon formálja meg. Játéka alatt a néző elfelejti, hogy monodrámát lát: egy egész falukörnyék családjainak élete elevenedik meg. Nem véletlen, hogy már a komáromi – a Duna magyarkomáromi oldalán történt – ősbemutató is frenetikus sikert aratott. Vasárnap délután Benkó Géza a szarvasi közönség tetszését is maximálisan elnyerte, mint mindig.

A történet és a látott művészi játék önmagáért beszél. Azt sugallja, amíg az ember ki tudja röhögni saját és sorsközössége bajait, addig nincs nagy baj. Túlélni és együttélni mindig izgalmas kaland, még ha nem mindig kacagtató, akkor is.

A mű utolsó pillanatai nem utolsósorban Benkő Gézának is köszönhetően valósággal sokkolják a nézőt. Kimondatlanul is kimondják: senkinek sem lehetnek illúziói a kisebbségi létet illetően, a magyarságnak különösképpen nem.

Az előadás időzítése telitalálat, hetven esztendeje már javában dübörögtek a vonatok a Felvidék magyarjaival egyrészt Csehország felé, ahol szó szerinti rabszolgavásáron adták-vették őket kényszermunkásként, másrészt Magyarország irányába. Ne feledjük, jövőre, 2017 karácsonyán hetven esztendeje annak, hogy az Udvardról elüldözött magyar családok megérkeztek Szarvasra. Maximális elismerés a darab színreviteléért minden érintettnek.

* * *

E remekmű láttán eszembe jutott, hogy amikor történelemóráink akár az általános, akár a középiskolákban az adott korszakot tanítják, feltétlen kölcsönözzék ki a Városi Könyvtárból Ondrej Svák-Szvák András: Olyan időket éltünk című önéletrajzi kötetét, amely a Csehszlovákiába visszatelepült tótok krónikája. Továbbá, ha csak egy mód van rá, minden iskolavezetés érezze kötelességének eljuttatni diákjait Várpalotára a Trianon Múzeumba. Az külön termet szentel valamennyi felvidéki magyar város és falu kálváriájának, amely a kiüldöztetést elszenvedte.