Kövérkirály San Remo vidékéről

Biztos vagyok abban, ha Mikó Csaba kortárs játékmeséje felnőtt célközönség előtt kerülne bemutatásra a Szarvasi Vízi Színházban, abban az esetben a nagyérdemű helyéről felállva tombolna a gyönyörűségtől. Annál is inkább, mert a dalokat a szereplők a legmagasabb művészi fokon adják át a gyerekközönségnek. További szubjektív meglátásom szerint a Kövérkirálynak kettős a vonulata, ha úgy tetszik, olvasata. Egy sima, egy fordított alapon van egy gyermeki és egy felnőttközeli olvasat. Egyes vélekedések szerint akár két darab futna egyszerre a színpadon.

A történet végtelenül gyermeki és egyszerű, megfelel a klasszikus meseírás hagyományainak. A Kövérkirály nem találja helyét – boldogtalan – palotájában, ezért boldogságkeresésre indul. Boldogságát sokáig a Nagy Csokitorta megtalálásával véli meglelni, mert bizony boldogtalanságában már a csoki valódi ízeit se ismeri. Boldogtalansága a szépséges Ilonának nem kis gondot okoz. A Kövérkirály útját a szellemek – Édes, Sós, Savanyú, Keserű, Éhség – kísérik végig. Végül minden jó, ha jó a vége alapon – pontosabban „Itt a vége, fuss el véle!” – a mese lélekmelegítő módon ér véget. A Kövérkirály Ilona mellett rálelhet boldogságára.

Őszintén szólva a darab felnőtt vonulata-olvasata következtében a csütörtök délelőtti bérletes előadáson csöppet sem csodálhatom, ha a gyerekközönség csak a kacagtató jeleneteknél vette leginkább a lapot. Elvégre egy négy-öt éves gyermek nem köteles megérteni a felnőttek számára írt poénokat. Sebaj. A szellemek csupa tanulságos tanácsokkal szolgálnak. Kövérkirályunk és Ilona történetében egyszerre keverednek a gyermekálmok és a felnőtt vágyak.

Ezek után bárki megkérdezheti: ugyan mitől jó a Kövérkirály? Ettől az említett kettősségtől. Ha akarsz, nézőként játszhatsz gyermeket, de lehetsz felnőtt is.

A Jókai Színház – egyébként is kiváló művészi kvalitásokkal bíró – színész-rendező egyénisége, Czitor Attila izgalmas, a kortárs színházi világot tökéletesen megfogalmazó rendezvést nyújt át közönségének. Megkockáztatom, talán maga az író, Mikó Csaba se gondolta volna ki ennél zseniálisabban ezt a kettősséget.

De nézzük közelebből a színészi játékot. Szabó Lajos – Kövérkirály – nagyon is érti és műveli ezt a játékmese, mesejáték világot. Ezért mind a gyermekek, mind a felnőttek számára szerethető Kövérkirályt formál a színpadon.

Egy színházban mindig ünnep, ha új tehetséggel találkozhatunk. A Színitanház nagy reménysége, Csonka Dóra, aki végtelenül bájos Ilona szerepében. Szépen énekel.

Az Édest alakító Liszi Melinda tehetségéből fakadóan mesteri művésze a gyerekek nyelvén való komédiázásnak is. Vadász Gábor és Bíró Gyula – Sós és Savanyú – eredeti figurák, remekül énekelnek.

Fehér Tímea kitűnő Éhséget játszik. Csomós Lajos – Keserű – még a kiválóan éneklő játszótársak között is kimagasló módon adja elő dalbetétjét. Jó ég tudja, hány külföldi és hazai előadótól hallottam már ezt a dalt, de ahogy Csomós énekli, az maga ETALON.

Mindezek után, nincs más hátra, mint előre. A Kövérkirályt jó szívvel ajánlom a hatodik évad gyermek és felnőtt közönségének a Szarvasi Vízi Színházban is. Nem baj, ha egy Kövérkirály San Remo környékén keresi boldogságát. Mert a jó zene mindenkit boldoggá tesz. Szóval mitől is jó ez a darab? Mert valódi nevetős játékmese katartikus fűszerezéssel. Nem magyarázom. Nézzék meg!