FRISS
Lohr Gyula (1940-2016) emlékének
“Isten közel van hozzád, veled van, benned van. A Szentlélek lakozik bennünk, a jó és rossz cselekedeteknek állandó tanúja, és ahogy mi viselkedünk vele szemben, úgy viselkedik velünk szemben. Az ember nem lehet meg jó Isten nélkül.” – mondja a Bölcs. Lohr Gyulánk halálhíre-kor ez az alapvetés jutott eszembe.
Egy ízig-vérig katolikus lélekről, aki a Római Katolikus Anyaszentegyházhoz való el-hivatott tartozását évszázadokra visszamenően őseitől örökölte, más magasztos gondolat aligha jönne elő. Megbicsaklik a toll a gyászban. Bár régóta tudtuk betegségét, azért bizakodtunk, hogy születetett jókedélye és élni akarása még sokáig itt tartja közöttünk. Másképp volt rendelve. Lohr Gyula földi léte 76 évesen bevégeztetett.
Önkormányzati képviselőként olyannyira meghatározó arca volt a mindenkori Képviselő-testületnek, hogy ma már furcsának tűnik: 1998-2002 között nem vett részt a testület mun-kájában. De 1990-től két ciklusban, majd 2002-től folyamatosan. A Szociális, majd a Népjóléti Bizottság pedig elképzelhetetlen lett volna emberséges ténykedése nélkül. Ahogy most szokatlan a gondolat is, hogy jellegzetes humorával többé már nem kapcsolódik be meghatározó testületi döntések meghozatalába. Mára jócskán megritkult az a csapat, amely az MDF helyi szervezetével az élen 1989-90-ben a rendszerváltást Szarvason elindította.
Ahogy gimnazistaként 1956-ban, úgy a rendszerváltás időszakában is tevőlegesen vette ki részét a velünk élő történelem fajsúlyos történéseiből. Számtalan erdélyi vonatkozású kirándulás emléke köt hozzá, most mégis a „szerette város Szeged” képsorait veszem elő az emlékezet kimeríthetetlen tárházából.
A ’90-es évek elején a Kárász utca közepén még jócskán megvolt az a régi ételbár, ahol a Tiszántúl legízletesebben készített salátáit, svédgombáját és svédbabját készítették. Azidőtájt a JATE frissen indított újságíró képzésére jártam hétvégenként. Gyulával többnyire ott futottunk össze egy-egy ínyenc pótreggeli kávé mellett. Ő a rokonait látogatta. Ilyenkor jókat sztorizott ’56-ról, a ’89-es román forradalomról és egyebekről.
A másik vele kapcsolatos szegedi emlékem már közelebbi, szűk évtizedes. Ambrus atya szarvasi szolgálatának megkezdése előtt egy szép tavaszi péntek délutánon hármasban: Gyula, Mihály Pista meg jómagam baráti találkozót kértünk Kiss-Rigó László megyéspüspöktől. Gyula és Mihály Pista tolmácsolták a helyi katolikus hívek kérését egy energikus közösségépítő fiatal plébános személyét illetően. A püspök úr a tőle megszokott baráti hangulatban fogadott minket, a szarvasi hívek kérése hamarosan megoldódott. Gyulánk az út mindkét részében osztotta poénjait.
Mély és széleskörű részvét mellett történt temetésén Ambrus atya szolgált, a világi búcsúztatást barátja Petneházi Andrea, valamint a szentegyháziak – Molnár Tibor polgármester, Katona Csaba – nevében Závoda Ferenc végezte.
Képviselő Úr, Gyulánk! Legyen áldott az égi ténykedésed olyan mértékben, amennyire áldott volt a szeretteidért, a munkahelyedért, a szarvasi emberekért tett minden lépésed. Ott fenn az égi magasban ha szomorú angyallal találkoznál, vidítsd fel. Nekünk földieknek az advent dérütötte csikor-gásában, a didergő csillagok alatt küldj egy kis fényt, egy kis meleget. Isten Áldjon!