Horthy győzelme Otrantónál

Ebben a csatában a Monarchia, Horthy Miklós sorhajókapitány (későbbiekben ellentengernagy, a Monarchia hadiflottájának utolsó főparancsnoka) által vezényelt cirkálók és rombolók a háború legeredményesebb tengerzár-törését hajtották végre.

Az Adriai-tenger bejáratát jelentő Otrantói-szoros Olaszország és Albánia között található. Mivel az ott lezajlott ütközet az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete számára a csúcspontot jelentette – egyben egy olyan jelentőségű történet, amely pillérévé lett a későbbi Horthy-kultusznak -, azt az 1945-1990 közötti hazai hadtörténetírás módszeresen elfelejtette. Például a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent „Magyarország hadtörténete” című kétkötetes alapmű meg sem említi ezt a ragyogó haditengerészeti fegyvertényt. Miközben a trianoni rablók unokái már tulajdon nemzeti történelmünket is lopják, olykor mi magunk is elfelejtkezünk szólni elődeink nemzetmegtartó küzdelmeiről. Az alábbi néhány sor tisztelgés Otrantó hősei előtt.

* * *

Előzmények

Az első világháborúban a Monarchia hadiflottája javarérszt az Adriai-tengeren harcolt. Olaszország a korábbi szövetséges még 1914 nyarán semlegességi nyilatkozatot tett, így azok a háború előtti grandiózus célkitűzések, amelyek a Földközi-tenger közös ellenőrzését fókuszálták, megvalósíthatatlanná váltak. Annál is inkább, mivel a francia hadihajók az Otrantói-szorost már ’14 augusztusában lezárták. Ez megakadályozta az osztrák-magyar hadiflotta kijutását a Földközi-tengerre. A dalmát partvidék védelmén túl nagyobb akciókra nemigen vállalkozhattak. A tengeralattjárók kivételével gondoljunk csak arra, hogy Montenegró 1916-os elfoglalása a Monarchia részéről azt eredményezte, hogy a Cattarói-öböl német tengeralattjáró bázissá válhatott. 1917-től már osztrák-magyar tengeralattjárók is innen indultak antant utánpótlás konvojok megtámadására.

Ezért a Santa Maria di Luca-fok felett Otrantótól egészen Korfuig húzódó 70 kilométernyi tengeri kapu zár alatt tartása létfontosságú cél lett az antant számára. Sőt mi több, 1917. április 28-án Korfun döntés született a zárrendszer 80 kilométeresre történtő szélesítéséről. (Egyszerűsítve: Balaton-hosszan zárták le az Otrantói-szorost.) Sűrítették az őrjáratozó torpedónaszádok és rombolók számát. Majd pár nappal Korfu után megkezdődött egy 66 km hosszú – egyenként 2200 méteres – és 50 m mélyen a vízbe nyúló, szilárd acélsodrony hálórendszer kiépítése. Otrantó-fok aknazárjától a Fano-szigetig. Ezzel párhuzamosan Brindisinél 8-10 romboló, Saseno szigetnél 8-10 őrnaszád járőrözött. Magát a zárat több – a tengeralattjárók felbukkanását jelző – megfigyelő léggömbbel is megerősítették. A rajtaütés 1917. május 15-én ezen a valójában még befejezetlen zárrendszeren történt.

* * *

Röviden a történtekről

Az SMS Novara

A rajtaütés szellemi atyja és vezénylő parancsnoka Horthy Miklós sorhajókapitány volt. Ő már 1915-16-ban háromízben – mindenkor az SMS Novara gyorscirkáló parancsnokaként – áttörte a tengerzárat. Ezúttal kettős cél vezette Horthyt, egyrészt rajtaütni a záron, másrészt lecsapni az éjjelente Olaszország és a dél-albániai Valona között ingázó olasz konvojokra.

Az akció május 14-én 18.30-kor kezdődött: Cattaróból ekkor futott ki az SMS Csepel és az SMS Balaton romboló, egy óra múltán csatlakozott a Monarchia három leggyorsabb és legkorszerűbb gyorscirkálója, az SMS Novara, az SMS Saida és az SMS Helgoland.

A rombolók mint felderítők külön útvonalon közelítették a bevetés színhelyét. A csata hajnali három után néhány perccel kezdődött az Elias-hegy alatti tengerrésen. Az SMS Csepel romboló és a csoport parancsnoka, Liecheninstein János herceg fregattkapitány ezer méterről tüzet nyitott az olasz Borea rombolóra, amely egy három tehergőzösből álló konvojt kísért. A második sortűz a Boreát elsüllyesztette. Közben tüzet nyitott Morin Ferenc korvettkapitány, az SMS Balaton parancsnoka is a három gőzösre. Egyikük lőszert szállított, felrobbant, azonnal elsüllyedt. A második is elsüllyedt. A harmadik végül több találattal ugyan, de bevánszorgott Valonába.

Hét harmincötkor felderítőink ellenséges hajókötelék színreléptét jelezték. Ez a brit HMS Dartmouth, HMS Bristol cirkálókból és az olasz Aqila nagyrombolóból, valamint további négy olasz rombolóból állt. Az ellenség 12 000 méterről nyitott tüzet a két osztrák magyar rombolóra.

Az SMS Csepe telibe találta az olasz nagyromboló kazánházát, ezzel harcképtelenné tette. Az olaszok 32 mérföldes sebességgel rohanva folytatták rombolóink üldözését. Szerencsére beértek a durazzói parti tüzérség lőtávolába. Amikor a parti lövegek 9 óra 5-kor tüzet nyitottak, az olaszok megfutamodtak.

Az ellenséges hajóraj 9 óra és 11 óra között hevesen lőtte Horthy sorhajókapitány Novara hajóját. A legtöbb lövedék a vezérhajót érte. Most idézzük fel a csata számunkra legizgalmasabb pillanatát. Tíz óra 10-kor gránát csapódott a Novara parancsnoki tornya mögé, mérges gázokkal töltötte meg a tornyot, felrobbantotta a felvonóban levő lőszert. Horthy Miklóst öt repesz sebesítette meg a lábán, fején, ruhája kigyulladt, könnyeb gázmérgezést kapott, a robbanás fél fülére megsüketítette, sőt egy időre még eszméletét is vesztette…

Ugyanez a találat végzett az első tiszt, Szuborits Róbert korvettkapitánnyal. Horthy nem engedte magát bevinni a kötözőhelyre, hordágyon a hajó orrába vitték, onnan irányította a harcot eszméletvesztésig. Ez alatt Witkowsky sorhajóhadnagy, mint a Novara tüzértisztje parancsnokolt. A magához térő Horthy visszavette csoportja vezényletét, a hajó parancsnokságát Witkovsky kezében hagyta.

Időközben a szoros felett légi csata is kialakult a Cattaro felől érkező két osztrák-magyar repülő, az ellenséges hajókötelék és két olasz repülőgép ellenében. 11.20-kor Horthy állapota súlyosbodott, a csoport vezérlését átvette tőle Purshka sorhajókapitány, a SMS Saida parancsnoka. Addigra már több hajócsoport is harcban állt, így az SMS Budapest partvédő páncélos hajó, több torpedónaszád kíséretében. Az antant parancsnok Acton tengernagy értékelve a Sankt Georg cirkáló vezette erős osztrák-magyar csoport közeledtét, lemondott arról, hogy a sérül Novarával végezzen. 12 óra 7-kor az antant hajók beszüntették tüzelésüket. A Novara 12 óra 25-kor vontatóra került, majd a csoport visszatért támaszpontjára.

A Brindisibe visszatérő antant egységekre még megpróbáltatások vártak. Egy német U89-es tengeralattjáró két óra előtt megtorpedózta a HMS Dartmouthot, az sérülten másnap reggel vánszorgott anyakikötőjébe. A biztosítására igyekvő Boutefen francia romboló aknára futott, kettétört és elsüllyedt. A két hajón 17-en haltak meg, 24-en megsebesültek.

Az antant tengerzár egyötöde megsemmisült ezen a napon. Négy hajójuk elsüllyedt, egy pedig harcképtelenné vált. Hősi halált halt 83 antant tengerész, 72 fő hadifogságba esett.

A Monarchia flottájából egyedül a Novara sérült, de nyolc nap múlva újra harcképessé vált. Szuborits Róbert korvettkapitánnyal együtt tizenöt tengerész halt hősi halált a gyorscirkálókról, 31 fő sebesült meg.

A csata sebesültjei közül a Badenben lábadozó Horthy Miklós számtalan köszönőlevelet kapott a szövetséges tengeralattjárók parancsnokától. IV. Károly, az utolsó magyar király az ellenség előtt tanúsított kiválóan vitéz és különösen eredményes magatartása legfelsőbb elismeréseként 2. osztályú Katonai Érdemkeresztet adományozott Horthy Miklósnak. Későbbiekben Horthy az 1915-ös San Giovanni di Medua kikötő elleni támadásáért és otrantói győzelméért a legmagasabb katonai kitüntetésben, a Mária Terézi Rend Lovagkeresztjében részesült.