Színházi aprók

Holle anyó

Az idei évad műsorkezdéseinek meghirdetési bonyodalmai engem is utolértek. A meglehetősen eklektikus műsorkezdési hadrend izgalmait magam se tudtam követni. Így kedélyesen vasárnap fél kilenc előtt néhány perccel érkeztünk a Szarvasi Vízi Színház parkolójába. Mivel illetlenség lett volna becsörtetnünk előadás közben a nézőtérre, kedélyesen integettünk egymásnak a parkolón jelmezében átvonuló Tatár Biankának. Majd tettünk egy röpke autós portyát Szentes irányába. Így Furugy vonalában szemrevételezhettünk az M44-es építésének fontos csomópontját. A hatalmas szállítójárművek szépen sorjáztak a bázison.

Szentes központjába gördülve megcsodálhattunk a Petőfi Szálló lenyűgöző eleganciával felújított homlokzatát. A világvárosi színvonalú kialakítás az INTEGRÁL munkáját dicséri, a gyönyörűséges portálok pedig Sonkoly János kezemunkájának lenyomatai. Ezzel együtt szemmel láthatóan van még mit tenni a szálló belső felújítását illetően, de ez már egy másik történet lesz. Röpke sétálóutcai túránk végeztével letáboroztunk egy vasárnap is éjfélig nyitva tartó török kimérés előtt, ahol kiváló minőségű csípős kebabot lehet fogyasztani. 

* * *

Temetés

Úgy három esztendeje Korcsmáros György rendezésében és közreműködésével már végigröhöghettük Ivan Holub sikerdarabját. Bevallom, azóta sem értem, hogy ezt a svejki mélységű remekművet miért nem tűzte kőszínházi műsorára a Cervinus Teátrum. A szereposztásban több ponton volt változás, ezúttal a darab minden személyét hivatásos művészek formálták meg. Ezáltal a népnevettető komédiázásnak a lehető legteljesebb palettáját élvezhettük. A mű mesteri narrálása során Maróti Attila oroszlánrészt vállalt a kacagtató megjelenítésből. Teljesítménye elérte a valamikori rádiós színházi közvetítések magas színvonalát. Szemerédi Bernadett Mártája többszörösen könnyfakasztó nevetést váltott ki a nézőkből. Hogy morbid kiszólással éljek: teljesítményével még a Kaszást megjelenítő Boronyák Gergely is „halálra röhögte magát” egy-egy óhatatlan pillanatban a szövegkönyvbe temetkezve. Üde színfolt volt az előadás idején még csak vőlegény – az írás megjelenésekor már Szemerédi Bernadett férje – Széplaky Géza felvonultatása a színpadon. Minden jel szerint egy újabb eredeti egyéniség erősítheti a helyi csapatot.

Természetesen a többiek is: Nádházy Péter, Varga Viktor, Bardon Ivett, Timkó János, Dósa Zsuzsa, Polák Ferenc is mindent elkövettek rekeszizmaink megdolgozása érdekében. A nagyérdemű jól emlékezhet arra az Angyal kapcsán, hogy mit lehet csinálni egy Holub mesterműből, reménykedjünk abban, hogy harmadjára már teljes előadás formájában találkozhatunk a Temetéssel.

* * *

Táncrapszódia

Az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy nagyjából jó évtizede mit művelt a régi Honvéd Táncegyüttes – ebből nőtt ki a Nemzeti Táncegyüttes – a Csárdás, Kelet tangója című bravúrdarabjával Szarvason. Soraiban Gömöri Évával és Valach Gáborral is. Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas Érdemes Művész a kortárs magyar táncszínházi élet élő legendája mostani rendezésével valóságos ősvarázst alkotott a színpadon. Egyik ámulatból a másikba zuhantunk a látszólag pillekönnyedséggel a deszkák felett szárnyaló teljesítmények láttán. Nem csoda, hiszen táncvirtuózok egész sorát láthattuk, gyönyörűségesen egybefolyó fergeteges egyvelegben.

* * *

Lili bárónő

Egy nyári színházi évad operett nélkül olyan, mintha folyamatosan kívülről nyalnánk a befőttet. Azután ha a magyar operettirodalom olyan briliáns gyöngyszeme, mint Martos-Huszka Lili bárónője kerül színre, a nagyérdemű képes teltházra megtölteni a nézőteret.

Így történt ez csütörtök este is. A díszlet ezúttal is „csodálatosan élt”. Nem véletlenül, a jelenleg a Cervinus Fesztiválon futó sikerdarabok közül a díszletek tekintetében ez az igazi vízi színházi telitalálat. A kitűnően összeszokott szereplők ezúttal is hozták tudásuk legjavát.

Szerencsére ezúttal a társadalmi zsűrit ezen az estén nem kötötte semmiféle díjkiosztási kényszer, így mindenki önfeledten szórakozhatott.

* * *

Csodaszarvas

Ahogy telik-múlik az idő, s ez a musical egyre több meghívást kap határon túlra is vagy hazai színpadokra, egyre jobban kidomborodik, hogy mi a folyamatos siker titka. Elsődlegesen Gulyás Levente zenéinek és a mesteri tánckoreográfiának a tökéletes összhangja. Továbbá a darab jelmezei. A szereplők magabiztos játéka.

Erdélyi Tímea briliáns színvonalon ugrott be Emese szerepére. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy előszörre játssza ezt a szerepet. Mint mindig, professzionális volt a fényfestés. Az említett gyönyörű tánckompozíciók remekül megélnek majd szeptember 4-én az Erkel Színház – alias egykori Népopera és egykori Városi Színház – hatalmas színpadán. Ahogy a musical műfaj egyfajta minimalista díszletezési vonulatát követő díszletek is. Valójában ezek a díszletpanelek bármilyen történetbe belesimulnának, akár egy historizált mesemusical történetbe, akár a fáraók korát idéző rockoperába. Így esetünkben a Csodaszarvasban is érvényesülnek, akár kisméretű, akár nagyméretű játszó-téren zajlik az előadás.

Ahogy a Lili bárónő esetében, a közönség ezúttal is kedvére szórakozhatott. Mindezt teltház mellett tette.

A Szarvas Város Napján látott produkció végén Dósa Zsuzsa művészeti igazgató Cervinus-díjat kapott a társulattól.