Hírforgó, Képgaléria, Média

Az ibolya mindig virágzik

Molnár Ferenc Az ibolya című egyfelvonásos vígjátéka mindmáig népszerű gyöngyszeme a nagyvilágban is legismertebb színműírónknak.


Az utóbbi hónapokban világszerte felerősödött zaklatási botrányhullám tükrében pedig jó példa arra, hogy az örökzöld „szereposztó dívány” témát hogy kezeli az írózseni Molnár, aki feleségei és szeretői vadregényes történetei és saját megélt élményei kapcsán is betéve ismerte a színházi világ egészét. Könnyed pesti humorral, ugyanakkor hallatlan emberismerettel és mély empátiával a mindenkori „színházi hősszerelmek” hús-vér főszereplői iránt. Így Az ibolyában is szerethető emberközeli eredetiséggel rajzolja meg a korabeli Pest színidirektorainak és a világot jelentő deszkák mentén egyéb módon is próbálkozó színésznők kalandjait. Természetesen Molnár Ferenc ilyen irányú rajzolata sosem durva, sosem megy túl a polgári világ jó ízlésének határán.

Vasárnap délután a Romkocsmában a Cervinus Teátrum felolvasószínházi sorozatában Dósa Zsuzsa rendezésében kaptunk ízletes kóstolót Molnár világából. Dósa Zsuzsa kiválóan kamatoztatta karakterformáló tehetségét, a tehetségtelen színészjelöltek – Roboz kisasszony, Márkus kisasszony, Rakolnoki kisasszony, Thúz kisasszony és Széll kisasszony – egyéniségének felvázolásában. Boronyák Gergely teljesen hiteles volt az ifjú romantikus komponista szerepében. Varga Viktornak különleges adottsága van másod-harmadrangú figurák – lehet az muzsik, csicska, titkár vagy hasonló – megformálásához. Így ezúttal is kiemelkedő színházi mindenes szolgát kaptunk tőle. Nádházy Péter morcos-morgós direktora a maga keresetlen mackós humorával is, oldalán a színházról színházra szerelmekbe zuhanó Ilonkával élményteljes játékot adott a nagyérdeműnek. Szemerédi Bernadett tehetségéből fakadóan ezúttal is tökéletesen alakította hősnőjét. A kettejük története és játéka miniatűr formában az Üvegcipő józsefvárosi tündérmeséjének báját idézte.

S ahogy megszokhattuk, ezt a felolvasószínházi adaptációt a Cervinus Teátrum sajátságos eszközeivel nyújtotta át közönségének. Amire azt mondhatjuk, kicsit több, mint egy olvasópróba, kicsit kevesebb, mint egy jelmezes színpadi játék, kidolgozásában eléri egy jól megcsinált rádiójáték nívóját. Ezáltal a nagyérdemű nem tehetett egyebet: jól szórakozott.