Hírforgó, Képgaléria, Média

Leszállás Párizsban

Még az idei évad kezdetén elhatároztam, hogy Marc Camoletti: Leszállás Párizsban című vígjátékát a – várható – sikerszéria közepén fogom megnézni. Így esett a választásom április 21-én szombatra.


Valójában könnyű dolgom van, a kritika már mindent megírt az április 6.-i csabai bemutatóról. Így könnyeden mazsolázhatok a saját élményeimből, mindennemű kötöttség nélkül. Annál is inkább, mert minden jel szerint a kőszínházi évadzárásig a nagyérdemű sorban áll a jegyekért. Ami dukál is egy, a Guiness Rekordok Könyvébe bekerült darabhoz, hiszen ez a legtöbbet játszott francia dráma a világon.

Először a játszó-térről. A Sík Ferenc Kamaraszínház színpadán Egyed Zoltán díszlettervező egy óramű szerkezetével egyenlő precizitással megkomponált párizsi lakásbelsőt varázsolt. Látszólag hűvös, letisztult elegancia, amelynek fókuszába mérnöki precizitással repülnek be és ki az ügyeletes légikisasszony menyasszonyok. Mindezt a precizitást egy valódi óra, egy kinagyított légügyi menetrend, s az okostelefonok jelenléte is fokozza. Tökéletes művészi kompozíció. (Gondolom, nyáron Szarvason majd valamiféle megoldás kell a hatalmas színpadtér miatt.)

A jelmezek. Kiss Kata tervezői fantáziáját évek óta csodáljuk. Ezúttal is egyénit alkotott. Például a házvezetőnő ruhája csöppet sem szokványos. Eleganciája egy az egyben passzol a házigazda gazdagságát kézzelfoghatóan érzékeltető trendi öltöny színéhez és eleganciájához. A vidékről Párizsba utazó barát szerénynél is szerényebb kockás zakója és nagyon egyszerű pantallója már-már nem a tisztes szegény, inkább a lecsúszott munkanélküli érzetét kelti a nézőben. S a három légikisasszony menyasszony ruhája egyszerre elragadó, gyönyörű és érzéki. Színvilágában is kifejezi a három Nő karakterét.

Katkó Ferenc, a darab rendezője világlátott művészként – aki a hazai színházi világon kívül ukrajnai tanulmányaiból és délvidéki tapasztalataiból is tud építkezni – szenzációs tempóban pörgeti végig az előadás egészét. Nincs üresjárat. Kitűnő ötlet részéről a távirányító, s ezáltal az éppen aláfestő vagy ellenpontozó zenei effektusok alkalmazása. Rendezőként nem hagy lélegzetet se nagyszerű színészeinek, se a közönségnek.

A történet. Azt hiszem, ezt már említenem se kell. Hiszen nincs a világban olyan filmrajongó vagy színházbarát, aki a három menyasszonyát folyamatosan megcsaló menő párizsi építész történetét ne tudná betéve. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a Charley nénje vagy a Hyppolit a lakás sztorijával. Tudjuk és mégis várjuk, mert nem tudunk betelni a fordulatokkal és a poénokkal. Ja igen, a poénok. Jót tett a darabnak, hogy Hamvai Kornél fordítóként megfűszerezte napjaink poénjaival is.

A színészekről.

Kovács Edit Berthája – házvezetőnő – csillagos ötös. Azért tetszett, mert játékában nem akar hasonlítani egyetlenegy általam látott házvezetőnőhöz sem. Tökéletes a játéka.

Tege Antal apait-anyait belead az építész Bernard megjelenítésébe. Napjaink eleven, hús-vér figurája. Ahogy azt a Balkán kobrában is élvezhettük, tökéletesen otthon van a vígjáték műfajában.

Csomós Lajosról már többször leírtam, hogy ő a Jókai nagy nevettetője. Az a fajta hülyeség és szerethetőség, amit élményszámba menő játékával nekünk ad, felejthetetlenné rajzolja Robert figuráját. Mondhatnók: mintegy rá írták a szerepet. Poénbombái se piskóták: „Más nőit terelgetem, mint a bolond.”

Komáromi Anettől izgalmas angol menyasszonyt kapunk Janet szerepében. Virtiglki angol nőt játszani egy francia vígjátékban izgalmas feladat. Sikerrel megoldja. Ahogy Kovács Edit Berthája, Komáromi Anett Janetje se hasonlít a szerepet korábban alakító művészekéhez. Így akarta a rendező.

Köböl Lilla Jacquline alakítása francia menyasszonyként a fiatal színésznőre jellemző módon itt is átmegy színpadi jelenségbe. Elegáns, könnyed és érzelmekkel telt, akár egy francia, Emlékezetesen kellemes a játéka.

Liszi Melinda Judithja, akár egy bomba. A Jókai kiválósága sokoldalú tehetségének és játékerejének köszönhetően, szerepében művészi tökéllyel ötvözi a német-svájci-olasz vérségi kötődést. Egyszóval temperamentumos a robbanás felső szintjén. Játéka fejezet a Jókai történetében.

Mindent összegezve: Katkó Ferenc ismét tökéleteset alkotott rendezőként. Nem véletlenül szoktam rá mondani, hogy ő a Jókai egyik legeredetibb művész egyénisége. Aki még nem látta a darabot, annak azt ajánlom, igyekezzen, mert teltházzal fut. S ha nem figyel, verekednie kell majd a Vízi Színház-béli előadás jegyeiért.