Orbán-napi borünnepen a Baráti Kör

Nem véletlenül, hiszen az Európában egyedülálló pincefaluban (jelenleg 1256 pince él 24 utcában) ezen a napon rendezték a 38. Orbán-napi Borünnep látványos felvonulással, borlovagrendi ceremóniákkal jócskán megfűszerezett nyitóünnepségét.

Volt ennek a napnak egy másik különlegessége is: a Bődi házaspár 45. házassági évfordulója. Így őket már a szombat reggeli indulás előtti percekben míves pohárkészlettel lepte meg a Baráti Kör.

A társaság java autóbusszal közelítette meg a helyszínt Szarvas-Kecskemét-Jakabszállás-Soltvadkert-Kecel-Császártöltés útvonalon. A Mojsza-házaspár – a Bődi túrák és más baráti köri rendezvények elmaradhatatlan párosa – későbbiekben személygépkocsival érkezett. Még a Pálos Béla vezette „budapesti csoport” egy kisebb busszal utazott Hajósra.

Az út egésze mindvégig derűvel telítve folyt le. Olyannyira, hogy hazaútban jelen sorok írójának nyeremény pezsgője felrobbant – szerencsére csak a nemes nedű és a dugó hagyta el puskalövéssel felérő csattanás kíséretében a palackot, személyi sérülés nem történt. S ha már nyeremény, akkor meg kell említenünk, hogy Bődi János a túrahagyomány jegyében a társaságot ezúttal is honismereti kérdésekkel ostromolta. Így került tüzelőállásba a felhevült pezsgőspalack…

Odaútban a csapat kávézott, fagyizott egyet az országos hírű Szent Korona Cukrászdában. A neves és nívós cukrászda irodalmi kávéházában Janus Pannoniustól kezdve Szabó Magdáig a magyar irodalom 52 nagyságának bronzplakettje látható. Természetesen a fagyizó rész se piskóta, ottjártunkkor írd és mondd 76 fagylaltkülönlegességet kínáltak a nyalni kívánó vendégkörnek.

Vakítóan koranyári időben érkeztünk Hajósra, a Kalocsai-Sárköz alig több mint háromezer lelkes kisvárosába. Utunk először a Patatich Gábor kalocsai érsek által még az 1730-as években emelt – majd Batthyány Ádám érsek által emeleti ráépítéssel és saroktornyokkal 1767-ben bővített – érseki kastélyához vezetett. Itt kívül-belül megcsodáltuk az előző években árvaházként majd gyermekotthonként működő barokk kastélyt, amely jelenleg vadászati kiállítással és érseki kastélybelsőkkel idézi meg tűnt korok főúri életvitelét és egyházméltósági hagyományait. Majd átsétáltunk a Szent Imre-templomba, melynek főoltárát a csodatévő „öltöztetős Mária” kegyszobra ékesíti. A szobor eredetije még az 1500-as években készült Németországban, majd a Hajóst a török után újjáépítő sváb ősök hitbuzgalmának köszönhetően került végső helyére.

E röpke – de annál gazdagabb – hajósi városnézés után az időközben megérkezett budapesti csoporttal együtt buszoztunk a világon maga nemében páratlan fekvésű pincefaluba. Itt már ez kellemesen hűs családi pincében cserszegi fűszeresből és rozéból is vegymintát vehetett a csapat egy borászati ismeretekkel tarkított borkóstoló során.

A kora délutánt már a 38. Orbán-napi Borünnep színes forgatagában töltöttük. Kis- és nagyszínpadi produkciók és parádés felvonulások követték itt egymást, azután fakultatív módon folytatódott az ízmintavétel borokból és ételekből, édességekből.

A napot a híres-nevezetes Kovács Borházban elköltött nótázós estebéd koronázta meg. Vendéglátóink vörösboros marhapörköltet galuskával és házi káposztasalátával követtek el kitűnő vörös, fehér és rozé borok kíséretében. A nótázáshoz pedig Kovácsék – Bődi János ötletére – a délután folyamán egy kitűnő zenész triót – virtuóz képességű prímás, nagybőgős és daloskedvű billentyűs-gombos harmonikás – is kerítettek.

Így aztán a Sárosi Bálint féle Nótáskönyv segédletével hatalmas népvigalmi muri kerekedett az időközben rétescsodákkal és pogácsákkal is feltuningolt fehér asztalok mentén. Természetesen az estebéd előtti félórát Kovács Róbert a borház alatti gyönyörű pincészetének bemutatására és újabb borkóstolónak szánta. A látvány és borászat mai hordóiremekei minden vendéget lehengereltek. Olyannyira, hogy nótáskedvű Zsapka Jánosa a csapatnak egy 1978-as évjáratú nedűért még egy óriási öreg fahordóba is bemászott. (SIC!) Ez jutalom ajándéka volt a rendkívüli előadói adottságokkal is felvértezett Kovács Róbert házigazdánknak.

Visszatérve az estebédet követő nótázáshoz: mindannyiunk örömére az örökifjú dr, Bakos János bátyánk elkérte a prímás hegedűjét, majd a bőgős és a harmonikás lelkesedése közepette egész nótacsokrot húzott a társaságnak. Szekszárdi prímásunk pedig látva és hallva a szarvasi bortúrázók szerfölött jó hangulatát, egy valódi örömzenecsokorral köszönte meg a lelkesedést. Kétségkívül egy virtigli kávéházi zenészt ismerhettünk meg személyében.

Majd minden jó ha a vége jó alapon nótázásunknak is vége szakadt – addigra egy a papagáj minden színébe öltözött helybéli gentleman is be szeretett volna nyomulni fehér kesztyűben (SIC!) nótázó hölgyeink egyikéhez-másikához. Ám ezt a rejtő jenő-i figurát néhányan kívül tartották köreinken. Az itteni történések legvégén visszaszálltunk autóbuszunkba – búcsút véve zenésztől, gazdától és pesti csapattól – és szó szerint szivárványos ég alatt elindultunk hazafelé. Utunkat egy röpke eső utáni frissülés erejéig megszakítottuk még a Fekete Gólyához címzett vendéglőben, majd a BL döntő gólparádés második félidejére haza is értünk Szarvasra. Zsapkáné Csasztvan Zsuzsi köri elnök búcsúzóul még előre jelezte, hogy a szezonzáró kerti partyra június 8-án kerül sor a Vadászkürt kerthelyiségében.

Röviden ez történt a 38. Orbán-napi Borünnepen Hajóson.