Jegyzet, Magazin

Íztérkép: Turul Kisvendéglő

Jártunkban-keltünkben az ország, a megye és a város nem egy ínyfürdető pontján megfordulunk. Most induló laza kis rovatunkban ezen helyek hangulatát és ízvilágát osztjuk meg amolyan kedvcsináló gyanánt is Olvasóinkkal. Második alkalomra a szarvasi Turul Kisvendéglőt választottuk.


Szeptember 15. szombat. A régi Csízió a Hétfájdalmú Szűzanya napját jelzi, a Mária anyai fájdalmára való emlékezés jegyében. A jelenben ugyanezen a hétvégén a Kulturális Örökség Napjait éljük. A turisták legnagyobb örömére még javában tombol a nyár. Kedves nagykőrösi ismerősöm ezen a szombaton egy kellemes orvoscsoportot küld kirándulni Szarvasra. Egy mélytöltésű felvezetés Magyarország közepén, egy egyedi hangulatú séta a Mini Magyarországban – feledtetve a szomszédoknál dúló történelemhamisításokat, tekintettel a zombori vasútállomás makettre, fűszerezve békebeli vasútépítő sztorikkal – és egy Demeter Pista féle remekbeszabott sétahajózás a Katalin II fedélzetén.

Déltájban kikötünk a Vízi Színháznál, így amolyan étvágycsinálónak nem csak a Réthy ecetgyárról regélek, a hajdani régi Halászcsárda hangulatáról is. Délidő van, nincs más hátra, mint előre alapon irány a Turul kerthelyisége. A nagykőrösiek választása nem véletlen. Egy tavalyi csapat is ott ebédelt, s nagyon meg voltak elégedve.

Szikrázó napsütés, nyárvégi ragyogás mindenütt. A kerthelyiség pedig? Akár véget se ért volna a nyári színiszezon. Dugig vendégekkel.

Mintegy kegyelmi állapotba zuhanunk azonnal már a belépéskor. A nyáron többszörösen bevált élő cigányzene fogad minket. S ami dicséretes: kitűnő zenészeink klasszikus kávéházi stílusban – nagyjából mezzoforte hangminőségben – mindent játszanak a vendégkör örömére. Mit mondjak, ebben az idényben ez a tulaj, Povázsay Miska egyik legnagyobb húzása. Mert közismert, hogy országszerte kihalt a jó cigányzene vendéglőinkből. A kellemes zene azonnal megteszi hatását minden asztalnál, az ifjú és udvarias pincércsapat szinte röpköd a zamatos sörökkel, s az aranyként vagy rubinként felfénylő borokkal.

Ha bárki a visszatérő törzsvendégek közül bepillant a Turul belső termébe, rá se ismer az 1991-es kiskocsmai miliőre. Pazar falfestés, Pazar bútorok, elegáns teríték – akárcsak a Vízi Színház 2011-es születésétől folyamatosan megújuló kerthelyiségben.

A terem közepén a legnagyobb vendégcsalogató, étvágycsináló: a látványkonyha a húsokat, pecsenyéket, kolbikat átszellemült arccal sütögető tekintélyes termetű Főnök úrral. Aki végtelen türelemmel válaszol gondos munkája közben – ebédünk perceiben éppen ínycsiklandó bacont sütöget – a kíváncsi természetű uraknak, hölgyeknek.

Mert a pazar terülj-terülj asztalkám látványkonyha egynémely vendégnek az eszét is elveszi. Így nem ismeri fel a fenséges illatú sült májat, az aranyragyogású baracklekváros grízes tésztát mondjuk. Az ínyfürdető rántott harcsafalatkákról már nem is beszélve. Van itt minden földi jó, még fűszeres csirkemellrolád meg rántott, kolbásszal töltött pulykamell is. A salátás pult? Önmagában is lenyűgöző! Fenséges ízű uborkasaláta, virslisaláta, osztályon felüli paradicsomsaláta s ki tudja még mi minden csalogatja a vendégeket. Márpedig csalogatja, mert nő a sor folyamatosan. Fenséges a mai raguleves is. Ami pedig a sort illeti, az csak azért sűrűsödik folyton-folyvást, mert a menüárban mért svédasztalos ebéd fogásaiért a hálás vendégek vissza-visszatérnek a látványpulthoz. Hogy folytathassák káprázatos szem-szájnak ingere és ínyfürdető akcióikat.

Csapatok jönnek-mennek. A zenekar újra rákezd. Most már olyan nótákkal, hogy valaki megjegyzi a csapatomból: „Ha ezek a fiúk így folytatják, estig itt maradunk!”. Eltűnődöm a rozém fénye fölött. Eszembe jut, hova jutott el közel negyven év vendéglátós pályáján Povázsay Miska, és milyen szintre emelte az 1991-es nyitáshoz képest a Turult.

No meg az is eszembe jut, ha élne nagyapja, Szilágyi bácsi, aki egykoron lakodalmi és báli birka- és marhapörköltjeiről híresült el, mit mondana a Turul láttán? Mint a pörköltek művésze, bizonyára örömében – unokája és dédunokája sikerei láttán – kitörné a lábát egy-két birkának és uccu neki, be a bográcsba… Ahogy kihörpintem maradék boromat, szinte látom az öreget jellegzetes sapkájában és kötényében a bogrács mellett.

Közben vendégeim egyike-másika, mint a mutatós és csinos Mónika – kedves asszisztens egy kőrösi háziorvosi rendelőben – desszertjét és fagyiját is elfogyasztotta. Egy derék férfiú és több hölgy is desszertként kitartott a grízes-ízes mellett. Elköszönünk és folytatjuk városnéző túránkat. Többen ígérik, hogy a Turulba máskor is visszatérnek.