Hírforgó, Képgaléria, Média

Pszicho: borzongás és lélekdöngölés felsőfokon

Alfred Hitchcock tébolyító kultfilmjét gondolta újra Pozsgai Zsolt. Kortárs színházi világunk zseniális sikerembere Koltay Gábor Balázs Béla-díjas érdemes művész rendező számára nagyszerű változatot alkotott.


Ez már önmagában garantálta, hogy a Békéscsabai Jókai Színház stúdiószínházi színpadán ne filmmásolat, hanem hús-vér önálló adaptáció szülessen. Így érthető módon a március elsejei bemutatót hatalmas várakozás övezte a borzongást és lélekdöngölést testközelből élvezni kívánó nagyérdemű részéről. Koltay Gábor rendezése mind a hátborzongató thriller műfaját tekintve, mind a magas szintű színészi teljesítmények tekintetében minden előzetes várakozást felülmúlt. Pozsgai Zsolt mesteri módon nyúlt Robert Bloch regényéhez. Norman Bates moteltulajdonost Gulyás Attila eddigi pályafutása egyik briliáns ékköveként tette elénk a Stúdiószínház színpadára. Az Anya szerepében parádés játszótársa volt Kovács Edit. Arbogart nyomozót Csurulya Csongor tette olyan szinten hitelessé, azt hihettük, most lépett ki egy angliai kiskocsmából. Sam, Mary vőlegénye alakját Szabó Lajos hozta a tőle megszokott magas nívón. Boldog Ágnes színihallgató Mary és Lila Crane szerepében fiatal korához képest egy érett művész drámai hevületével maximálisan felnőtt feladatához. Azt gondolom, akik láttuk a tehetségét hosszú időre jegyezni fogjuk. Míg a Szállító hangját Hrubák Axel színihallgató, a Seriff hangját maga a rendező Koltay Gábor kölcsönözte.

Természetesen a tiszteletteljes hódolat sem maradt el a világhírű filmrendező előtt, hiszen a véres sorozatgyilkosság végén a nagy filmcsináló fekete-fehér képe is feltűnt. Koltay rendezőként a tökély fokán alkalmazta a borzongást őrületig fokozó hang- és fényeffektusokat.

Magát az alapsztorit nem szükséges újramesélnünk, hiszen nincs olyan felnőtt, aki akár a regényből, akár a kultfilmből nem ismerné a vidéki motelbe érkező lány megjelenésének véres következményeit.

Koltay Gábor a parádés szereposztás és az összkép alapján is igazolta, hogy amiképpen nagymestere a filmnek, úgy nagymestere a színpadnak is.