FRISS
Egy csepp emberség
A minap lázban és náthában vergődő ismerősöm megkér: jártamban-keltemben adjak be a lakására néhány apróságot és egy csomag narancsot.
Belépek a SPAR Áruházba, gyorsan megkeresem a kért cikkeket. Azzal viszem is. Másnap újra ott állok a pénztárnál, amikor a szemben lévő pénztárgép mellől rám mosolyog a tegnapi fekete hajú pénztároslány:
– Jó, hogy látom. Tegnap itt hagyta a narancsát! Ott van még Nálad Marcsi – szól át mindig vidám vörös hajú kollégájának. Az már nyújtja is az árva csomag narancsot. Minden póz nélkül.
Köszönöm Lányok! Úgy gondolom a mai – sokszor Istentől-embertől elvetemedett világunkban, ahol némelykor a vevő megköszönheti, hogy köszönés helyett nem vasvillát nyomtak az oldalába – messzemenően példaértékű az eset. Ezt a fajta kereskedői hozzáállást tanítani kellene valamennyi, hazai kereskedelmi iskolában és képzőhelyen.
Szóval így is lehet kereskedni, ahogy azt a régmúlt időkben tették. Sok ilyen kereskedőt kívánok a hazai boltokba és áruházakba!
– Szenes –